Újabb gólzáporos mérkőzés a kupában 
Hozzáadva: 2013-01-16 15:47:04
Pom-pom lányok, kiváló hangulat és egy sikerre éhes ellenfél várta csapatunkat Dunaújvárosban, a Magyar Kupa negyeddöntőjében. Részletekhez katt.
A meccsnek különös pikantériát adott, hogy játékosunk Bedő Zoli, egyben a Dunaújváros edzője is. Zoli rendkívül sportszerűen a lelátóról követte végig az eseményeket.
Tudtuk, hogy a hazai csapat mindíg a végsőkig felfokozott hangulatban lép a pályára és hogy remek közönségük a szoros helyzetekben 6. emberként tud segíteni nekik, így tervünk az volt, hogy ne is adjunk esélyt arra, hogy szoros legyen a mérkőzés. Nehezítette a dolgunkat, hogy a Krokodil nem igazán téli állat és január tájt még harapni sem nagyon van kedve, ráadásul az utobbi idő meglehetősen lukacsos versenynaptára sem a barátunk.
A mérkőzés a lassan ismét szokásunká váló első perces kapott góllal kezdődött. A húzást követően egy gyakorlatilag egyérintős lefutásból olyan gólt kaptunk, hogy ha mi lőjük, még tapsolok is. Tombol a csarnok. A gól egyetlen előnye az volt, hogy 7 másodperc alatt esett, így bőven volt időnk egyenlíteni. Szerencsére ez meg is történt és az első perc vége előtt már egál volt ismét…..nem sokáig. A harmad felére pár gyors kontránkat és néhány hazai figyelmetlenséget kihasználva már 4 gólos előnyünk volt. Van az a mérkőzés amikor egy ilyen hátránynál megrázza magát valaki és úgy áll fel, hogy utána csak a hátát látja az az ellenfél, de ez nem az a meccs volt. Minden egyes alkalommal amikor lőtávolba jutottak vendéglátóik vagy pont visszazárt a védelmünk, vagy kapusunk hárított, vagy kimaradt a kihagyhatatlan is, nekünk pedig futószalagon jöttek a gólok. Rengeteg hibával játszottunk, egy szekérderéknyi labdát adtunk el a saját térfelünkön, de ha átértünk a hazai kapu elé, akkor a legtöbb esetben sikerült góllal befejezni az akciónkat. A harmad 9-1el ért véget és a második játékrészben 11-1 állt a kijelzőn amikor a második gólt kaptuk. Jellemzően a meccsre emberelőnyben voltunk és addig matekoztunk a labdával amíg gólt kaptunk. Szerencsére erre újabb gólokkal tudtunk válaszolni, amivel sikerült elejét venni egy nagy feltámadásnak.
Mire a harmadik harmadban a pályára léptünk már 14-2 volt az állás, de továbbra sem szerettünk volna visszavenni a tempóból. A hazai csapat tartását dícséri, hogy nem törtek össze és végig kűzdötték a meccset, aminek az lett a következménye, hogy elvesztettük az utolsó harmadot 4-3ra, így kialakult a 17-6-os végeredmény amivel bejutottunk az elődöntőbe.
Összességében a csapat az éledezés jeleit mutatta és nyomokban már emlékeztetett bajnoki mivoltára. Rengeteget kell még dolgoznunk, hogy a bajnokságban és a kupában egyaránt meg tudjuk valósítani a céljainkat, de elindultunk a megfelelő ösvényen. A kupában a folytatás kb egy hónap múlva. Ha akkor is nyerünk, akkor 5 éven belül már negyedszer szerepelhetünk a sorozat döntőjében.
Tudtuk, hogy a hazai csapat mindíg a végsőkig felfokozott hangulatban lép a pályára és hogy remek közönségük a szoros helyzetekben 6. emberként tud segíteni nekik, így tervünk az volt, hogy ne is adjunk esélyt arra, hogy szoros legyen a mérkőzés. Nehezítette a dolgunkat, hogy a Krokodil nem igazán téli állat és január tájt még harapni sem nagyon van kedve, ráadásul az utobbi idő meglehetősen lukacsos versenynaptára sem a barátunk.
A mérkőzés a lassan ismét szokásunká váló első perces kapott góllal kezdődött. A húzást követően egy gyakorlatilag egyérintős lefutásból olyan gólt kaptunk, hogy ha mi lőjük, még tapsolok is. Tombol a csarnok. A gól egyetlen előnye az volt, hogy 7 másodperc alatt esett, így bőven volt időnk egyenlíteni. Szerencsére ez meg is történt és az első perc vége előtt már egál volt ismét…..nem sokáig. A harmad felére pár gyors kontránkat és néhány hazai figyelmetlenséget kihasználva már 4 gólos előnyünk volt. Van az a mérkőzés amikor egy ilyen hátránynál megrázza magát valaki és úgy áll fel, hogy utána csak a hátát látja az az ellenfél, de ez nem az a meccs volt. Minden egyes alkalommal amikor lőtávolba jutottak vendéglátóik vagy pont visszazárt a védelmünk, vagy kapusunk hárított, vagy kimaradt a kihagyhatatlan is, nekünk pedig futószalagon jöttek a gólok. Rengeteg hibával játszottunk, egy szekérderéknyi labdát adtunk el a saját térfelünkön, de ha átértünk a hazai kapu elé, akkor a legtöbb esetben sikerült góllal befejezni az akciónkat. A harmad 9-1el ért véget és a második játékrészben 11-1 állt a kijelzőn amikor a második gólt kaptuk. Jellemzően a meccsre emberelőnyben voltunk és addig matekoztunk a labdával amíg gólt kaptunk. Szerencsére erre újabb gólokkal tudtunk válaszolni, amivel sikerült elejét venni egy nagy feltámadásnak.
Mire a harmadik harmadban a pályára léptünk már 14-2 volt az állás, de továbbra sem szerettünk volna visszavenni a tempóból. A hazai csapat tartását dícséri, hogy nem törtek össze és végig kűzdötték a meccset, aminek az lett a következménye, hogy elvesztettük az utolsó harmadot 4-3ra, így kialakult a 17-6-os végeredmény amivel bejutottunk az elődöntőbe.
Összességében a csapat az éledezés jeleit mutatta és nyomokban már emlékeztetett bajnoki mivoltára. Rengeteget kell még dolgoznunk, hogy a bajnokságban és a kupában egyaránt meg tudjuk valósítani a céljainkat, de elindultunk a megfelelő ösvényen. A kupában a folytatás kb egy hónap múlva. Ha akkor is nyerünk, akkor 5 éven belül már negyedszer szerepelhetünk a sorozat döntőjében.
Dunaújvárosi Főiskola-RFT – Dunai Krokodilok SE 6:17 (1:9, 1:5, 4:3)
Ressely K. 3+0, Ressely N. 5+0 (2 perc), Pazsák 1+0, Hollósi 1+3, Dombauer 1+3 (2 perc), Varga 2+0, Simon 2+1, Molnár 2+2, Fuchs 0+1, Galsai 0+2, Schauer 0+1, Szabó 0+1 (2 perc)
Ressely K. 3+0, Ressely N. 5+0 (2 perc), Pazsák 1+0, Hollósi 1+3, Dombauer 1+3 (2 perc), Varga 2+0, Simon 2+1, Molnár 2+2, Fuchs 0+1, Galsai 0+2, Schauer 0+1, Szabó 0+1 (2 perc)
