Az U17-es bajnokság utolsó fordulójában az ezüstérem megszerzése volt a tét a Krokodilok és a Phoenix mérkőzésén. Az eredeti időponthoz képest egy héttel halasztott meccs emlékezetesre sikerült...
A Krokodilok "helyzetbe hozták" magukat az SZPK legyőzésével, majd a versenybizottság döntésének értelmében elért Dunaújváros elleni 5-0-al. A Phoenix elleni meccs előtt a képlet így egyszerű volt: a győzelem az ezüstöt, minden más bronzérmet jelentett.
Az előjelek felemásak voltak: Kvasznicska. Lukácsi és Hoffmann az OB1 bajnoki címmel a tarsolyban léphetett pályára, ugyanakkor hiányzott a meccsről Magyar Csaba és Horváth Bence, akinek a hiánya külön fejfájást okozott Szabó József edzőnek, hiszen Bence centerként nyújtott játéka tette lehetővé, hogy Kvasznicska védőként szerepeljen. A sorok emiatt úgy alakultak, hogy Lukácsi, Varga és Saranyik védekezett, míg Hoffmann, Kvasznicska és Luttenberger alkotta az egyik, Tóth, Medica és Horváth Gergő a másik csatársort. Kapuban ki más, mint a szezonban folyamatosan fejlődő, és magát a mezőny egyik legjobb kapusává kinővő Babusa Karolina állt.
A meccsnek otthont adó Testnevelési Egyetem 'D' terme fontos része a Krokodilok történelmének, hiszen éveken keresztül a felnőtt csapat hazai pályája volt a sportcsarnok. A pálya kisebb mérete és a parkettaborítás garancia az intenzív és gyors mérkőzésre, nem volt ez másként az U17-esek esetében sem.
Krokodil góllal indult a meccs, a második percben Kvasznicska húzott elemi erővel félmagasan, a labda védhetetlenül vágódott a kapuba. A Phoenixnek közel negyedóra kellett ahhoz, hogy némi főlényét gólra váltsa, azonban gyorsan válaszolt Hoffmann, visszavéve a vezetést a hüllőknek (2-1). A harmad vége azonban nem alakult jól, Hóka pókhálózott ki kétszer, így 3-2-es hazai (Phoenix) vezetéssel vonultak pihenőre a csapatok.
Ha lehet, akkor a második harmad még kevésbé sikerült jól a Krokiknak: 5 perc alatt még kettőt rámoltak be a Tűzmadarak, így akár úgy is tűnhetett, hogy hirtelen messzire került a győzelem. A sebesség, az akarat, az agresszió azonban ott volt Hoffmannékban, és a meccsre kilátogató szülők és OB1-es játékosok is tüzelték a fiatal Krokodilokat, akik borzasztóan nagyot javulva 5 (!!!) gólt vertek zsinórban, amivel a harmad végére 2 gólos előnyt kovácsoltak (7-5). Mindehhez kellett persze az is, hogy az addigi tempót megtartva, de mégis nyugodtabban, kevesebb hibával és faulttal játszanak.
A mindent eldöntő záró etap legelején megint Kvasznicska villant, háromra növelve az előnyt, és szinte kényelmes helyzetbe hozva a Krokodilokat. A rózsaszín felhők azonban gyorsan elillantak: a Phoenix hamar felzárkózott mínusz egyre, majd amikor az egyenlítésük után Hoffmann még 2 perces büntetést is kapott, egészen nehéz helyzetben érezhették magukat a Krokodilok.
Ez azonban olyan helyzet, amiben minden sportoló, minden csapat lenni szeretne: mindent eldöntő, soha vissza nem térő alkalom. Jól, sőt nagyon jól kell csinálni mindent, és akkor sikerülhet.
Ezek a fiúk és ez a lány pedig jól, nagyon jól csinált mindent. A hátrányt úgy védekezték ki, hogy a Phoenix helyzetet sem tudott kialakítani. Amikor Hoffmann pedig visszatért a büntetésből, akkora ajtó-ablak, sakk-matt, gatya-letol gólpasszt adott Kvasznicskának, hogy az OB1 címet eldöntő játékos talán maga sem hitte el, hogy 1 méterről az üres kapuba kell gólt lőnie. Tényleg álomszerű találat volt.
Az álom azonban nagyon rövid ideig tartott, és rémisztően ért véget: egy védtelen helyzetben Tóth Krisztián olyan szerencsétlenül esett a földre, hogy a hátát ért ütés következtében szinte mozgásképtelenné vált. A játékosnak nagyon komoly fájdalmai voltak, így azonnal mentőt kellett hívni. Szerencsére kiderült, hogy az ijedtség nagyobb volt, mint a baj, hiszen Pipu késő éjszaka a saját lábán hagyhatta el a kórházat, nem szenvedett komoly sérülést.
A mintegy 40 perces közjáték láthatóan megviselte mindkét csapatot, a Phoenix játékosai, sportvezetői és szurkolói ugyanolyan odaadással és aggodalommal kezelték a helyzetet, mint a Krokodilok. Segítségükért és sportszerűségükért külön köszönet nekik!
2:20-al a vége előtt így szinte új mérkőzés indult, és úgy tűnt, a kényszerpihenőt a Krokik vészelték át jobban. Talán épp csapattársuk sérülése kettőzte meg erejüket, de egy másodperc kétséget sem hagytak afelől, hogy megnyerik ezt a meccset, és az ezüstérmet is, amit végül Kvasznicska demoralizáló szólógólja tett biztossá az utolsó percben.
A végeredmény 10-8 a Krokodilok javára, akik ezzel megszerezték a 2014-2015-ös U17 bajnokság ezüstérmét.
A csapat:
Álló sor: Szabó József (edző), Hoffmann Tamás, Kvasznicska Norbert, Lukácsi Boldizsár, Varga Richárd
Elöl: Saranyik Bence, Horváth Gergő, Medica Filippo, Luttenberger Zoltán, Babusa Karolina
A képről hiányzik: Magyar Csaba, Horváth Benedek, Tóth Krisztián
A Dunai Krokodilok SE az eddigi magyar floorball történelem egyik kiemelkedő egyesülete, többek között kiemelkedő eredményei, bajnoki győzelmei révén. Minden bajnokságban, minden korosztályban a bajnoki elsőség a cél, és a sikert alapvetően az aranyérem megszerzése jelenti.
Ugyanakkor, ez az ezüstérem nagyon-nagyon kedves a számunkra, és közel van ahhoz a megannyi bajnoki címhez. Ez a csapat rengeteget fejlődött a tavalyi évhez, de még a szezon első feléhez képest is. A bajnokság minden csapatát le tudták győzni legalább egyszer, csak a Krokodilok tudták megverni az SZPK-t, és amikor a leginkább kellett, akkor nehéz körülmények között végre a Phoenixet is felül tudták múlni.
Ez egy megnyert ezüstérem, aminek örülnünk kell, amire büszkének kell lennünk.
Egy ezüst, aminek örülünk, amire büszkék vagyunk.