Általában ennyiről szól a szuperkupa a szezon elején. Egy utolsó felvonás a már lezárt szezonnak, vagy egy új szezon méltó kezdete, kinek hogy tetszik. Minden esetre az biztos, hogy mi hosszú ideje nem játszottunk már tétmeccset, így komoly várakozás előzte meg a mérkőzést részünkről Bábolnán, ahol a Bajnokok jogán a Dunai Krokodilok SE és a Kupagyőztesként az SZPK Komárom csapott össze, hogy valamelyikük története során először megszerezze a Szuperkupát.
 
Csapatunk az előző szezonhoz képest sok változáson esett át (ezzel kapcsolatban hamarosan egy teljes cikkel fogok jelentkezni), de az biztos, hogy a hagyományainkkal nem szakítottunk. Rögtön az első percben  megrezdült új kapusunk Vigh László hálója, egy olyan röhejes szituációból ami általában 3-4 szezononként szokott előfordulni…..más csapatoknál. Mi a sarokból kilőtt megpattanó labdát ami pont egy komáromi játékos elé pattant csak megmosolyogtuk és tudtuk, hogy ismét elkezdődött egy szezon és még mindíg önmagunk vagyunk. Ennek fényében hamarosan kiegyenlítettünk és a harmad felére már át is vettük a vezetést Tóth Krisztián révén aki rögtön első felnőtt Krokodil mérkőzésén góllal mutatkozott be.  A 16. percben még egyszer utoljára kiegyenlített a narancsmezes csapat (bocsánat a spoilerért!), de onnantól kezdve teljes mértékben magunkhoz ragadtuk a mérkőzés irányítását. Egy perc alatt háromszor is mattoltuk ellenfelünket, 5:2-re módosítva az állást. A harmad végi pihenő előtt a görög testvérpár is jelezte, hogy ők sem veszítettek a lendületükből és szokásukhoz híven fault nélkül két perces kiállítással sújtották csapatunkat. A kiállítás oka idézem: “Undorító alattomos”. Mellékesen jegyezném meg, hogy mivel ilyen nincs a floorball szabálykönyvében, feltartást voltak kénytelenek beírni. Jó tudni, hogy ők sem változtak semmit az elmúlt nyáron.
 
A kiállítást, ami átnyúlt a második harmad elejére magabiztosan kivédekeztük és nem sokkal utána már folytattuk is előnyünk növelését, de azért a jó öreg klasszikus "kapjunk két gólt egy perc alatt a második harmadbant" nem tudtuk kihagyni, úgyhogy 8. Gólunk még mindíg cask négy gólos előnyt adott nekünk ami azonban már elég volt. Ellenfelünk elfáradt lábban és fejben is. Arra a kérdésre, hogy melyik pillanatban érezte a markában a meccset Bedő Zoltán, csapatunk edzője (hoppá, mik vannak!) azt válaszolta: “Létszámban erősebbek voltunk ellenfelünknél és már az első harmad végénél voltak jelek, amik bizakodásra adtak okot. Folyamatosan lépéselőnyben voltunk és a 37. perc eseményei is nekünk kedveztek. Azt hiszem az volt a fordulópont.” Az említett események azzal kezdődtek, hogy Varga Gergőt lemészárolték a sarokban, amit némi dulakodás követett, alárúgással, köpködéssel, gyakorlatilag a két kispad teljes részvételével. A végeredmény 3 piroslap (Kroki-SZPK 1:2) és némi mennyiségű kiállításdömping.
 
Természetesen az 5 percek meg minden más szépen áthúzodott a befejező játékrészre és innentől már csak az eredmény volt a kérdés, nem a győztes. A harmad felére már 13:5-re vezettünk, miközbek folyamatosan érkeztek az odarúgások, a könyöklések és a testre ütések, amit a bírók mosolyogva továbbengedtek. Azonban mivel tudtuk, hogy itt már akkor sem kaphatunk ki ha minden játékosunk ütőjét eldobálja az ellenfél, nyugodtan a sérülések kerülésével hoztuk az utolsó 10 percet. 14:7 lett a vége és ezzel megszereztük csapatunk első Szuperkupa győzelmét.
A mérkőzés után a mestert kértük meg, hogy értékelje a csapat teljesítményét, valamint saját debütálását:
“- A nagy arányú győzelem ellenére érezhető még, hogy akadozik a gépezet. Mi az amiben a lehető legrövidebb időn belül javulnia kell a csapatnak, hogy a kitűzött céljait elérje?
- A játék minden összetevőjét említhetném, sok munka van még hátra, főleg azért is, mert az idei célkitűzéseink a hazai eredmények vonatkozásában ismét elég magasra kerültek. Több vonalon is előre kell lépnünk, tudjuk mik a hiányosságaink és azt is, hogyan tudjuk orvosolni ezeket.
- Az nyilvánvaló, hogy siker ha nyer a csapat, de érzésed szerint, hogy sikerült a bemutatkozásod a csapatnál?
- Egy győztes címmérkőzést nagyon ritkán kell magyarázni, csak gratulálni tudok a fiúknak. A csapat az elmúlt szezon végét "hagyományosan" bajnoki arannyal és kupa ezüsttel fejezte be, ami azt jelzi, hogy majdnem tökéletesen sikerült Ambrus Norbert vezetésével a tavalyi formaidőzítés. Egy bő hónapos felkészülés után sikerült elég lendületet szereznünk a győzelemhez. Csapaton belül volt olyan akinek, intenzív volt ez az 1 hónap és persze olyan is akinek kevésbé. Úgy érzem, hogy a játékosok értik és érzik, amit és ahogy meg akarok valósíttatni velük. A csapat történetének ez volt az első Szuperkupa címe, ami egy jó nyitány a szezonban bármelyik csapatsportban. Egy biztató jel lehet, hogy jó irányba indultunk el.”
Ha pedig ő bíztató jelnek értékeli, mi se kételkedjünk ebben! Induljon hát a szezon és hajrá Dunai Krokodilok!