Első pillanatban ezek jutnak az eszembe ha az idei kupadöntőről kérdez valaki! Ha pedig már így van, illik rögtön az elején megköszönni, Mohács városának, a szervezőknek és a szurkolóknak is mindazt, amivel lehetővé tették, hogy egy újabb felejthetetlen kupadöntő élményével gazdagodhasson csapatunk!
 
Az idei szezonban ismét bajnokként érkeztünk a kupadöntőbe és ismét az SZPK csapata volt az ellenfelünk, ahogy ez volt legutóbb is. Ez két évvel ezelőtt volt és ahhoz a mérkőzéshez képest bizton állíthatom, hogy mindkét csapat fejlődött és fiatalodott is, így joggal várhatta mindenki, hogy egy hazai viszonylatban kiváló mérkőzést láthat, ha ellátogatott a helyszínre.
 
A felkészülésünk remek hangulatban telt a helyszínre érkezésig (hogy máshogy telne bajnokként), amikor pedig már ott voltunk igazán minden adott volt ahhoz, hogy jól érezzük magunkat és kizárólag a meccsre tudjunk fókuszálni. Folyamatában másodszor lettünk bajnokok úgy, hogy szinte minden kihívásnak megfeleltünk és idei csapatunk ifjú titánjaival felturbózva a valaha volt egyik legerősebb Krokodil csapatként vághatott neki a mérkőzésnek.
 
Rendkívül fegyelmezett védekezéssel kezdtük a találkozót az előre megbeszéltek értelmében és a középpályán megszűrt labdákból próbáltunk gyors támadásokat indítani. Taktikánkat hamar siker koronázta és a 10. percben Ressely Krisztián passzából Hollósi megszerezte a vezetést. Egy ideig úgy tűnt, hogy csak idő kérdése és növeljük előnyünket, mikor egy rövidzárlat visszarántott mindenkit a valóságba. Egy rosszul indított támadás és egy gyengén védekezett szabadütés elég volt ahhoz, hogy fél perc alatt két gólt is kapjunk a 14. percben. A gólok után mintha mi sem történt volna folytatódott a játék a korábbi medrében, amíg a harmad vége előtt az éles szemű sporik előnyhöz nem juttatták a komáromi csapatot. Bár kissé átlógott a második harmadra a hátrány, de a kivédekezés oroszlán része még az első játékrészre jutott, amit hibátlanul meg is oldottunk.
 
A hátrány kivédekezése után a második etap egy nagy zúzássá folyt össze. Darált mindkét csapat, hajtottunk ahogy lehetett és bár több helyzetünk is adódott a komáromi kapu előtt (volt még kettő a semmi is) mégsem sikerült megfordítanunk a meccset. Aztán a harmad hajrájában egy a meccsen korábban már sikertelenül elsütött szabadütés kombinációból egyenlítettünk! Varga tálalt hibátlanul Pazsák elé, aki be is verte az adódó lehetőséget. Ellenfelünk talán megérezte, hogy a sérthetetlenség köpenye lekerült kapusukról és rögtön hálóőrt váltottak. 2-2-vel vonultak a csapatok egy utolsó pihenőre a szezonban.
 
Kis állítás itt, finomhangolások ott és készen is álltunk a végső játékrészre. Előrehaladásunkat az sem rendítette meg, hogy rögtön a harmad elején gólt kaptunk egy a bal szélen meghúzott labdából. Céltudatosan játszottunk gyorsan és jól. Sajnos ellenfelünk is kiélezetten érkezett a záró játékrészre, így ahelyett, hogy az mi akaratunk érvényesült volna, egy rendkívül hajtós harmaddal tudtunk a nézők kedvére tenni. Vesztésre álltunk, de a játék képe nem ezt mutatta, így nyugodt volt mindenki és hatalmas nyomás alá helyeztük ellenfelünket. Ez meg is hozta a gyümölcsét az 56. percben amikoris emberelőnyhöz jutott csapatunk, amit Varga Gergő ki is használ Szlávik passza után. A gól ott volt folyamatosan a levegőben. A játékosok belélegezték és kifújták, tőlünk pedig mindenkinek a bajnoki döntő járt a fejében amin ugyanezekben a pillanatokban jutottunk előnyhöz, hogy aztán diadalmaskodjunk. Szurkolóink is érezhették, mert kettőzött hangerővel bíztattak minket, mi pedig mentünk….és sajnos egyre-másra hagytuk ki a helyzeteinket. A rendes játékidő vége előtt még időt kért ellenfelünk, ami által kis lélegzethez jutottak és onnantól az utolsó fél percben már nem történt komoly esemény.
 
A szabálykönyv szerint egy 10 perces hosszabítás következett, aranygóllal, szünet nélkül. Ez akár még a mi malmunkra is hajthatta volna a vizet, ha minden ott folytatódott volna ahol a 60. percben abba maradt, de ezt már soha nem fogjuk megtudni, mert egy igen megdöbbentő esemény hatására vége lett a mérkőzésnek. Sarokütéssel jött a komáromi csapat a mi térfelünkről, mikor a középen védekező Varga Gergő kezéből egyszerűen kivette az ütőt ellenfelünk egyik játékosa és szép nagy ívben elhajította. Geri mivel össze kellett hogy szedje az ütőjét elmozdult a helyéről, ahonnan a bemozduló hátvéd lövése utat talált a kapuba és ennyi volt, Kupagyőztes az SZPK Komárom csapata. A sporthoz, az eseményhez, a csapatokhoz, a játékosokhoz, a szurkolókhoz és leginkább a mérkőzéshez méltatlanul ért véget a találkozó és ezzel a kupasorozat, de a lényegen nem változtat. Hazánk top csapatai közül kettő mérte össze a tudását egy rendkívül magas színvonalon megrendezett esemény keretein belül és olyan szurkolásban volt részük amit Magyar játékos a kupadöntőn kívül általában nem igen szokott tapasztalni.

 
Köszönjük még egyszer mindenkinek aki hozzájárult ehhez, akár szurkolóként, akár szervezőként, vagy résztvevőként,  jövőre ismét találkozunk! Addig is Hajrá Dunai Krokodilok!