Megújult névvel várt minket a rájátszás második körében a dunaújvárosi csapat, de ez sem hozott szerencsét nekik.
Sosem jó, ha egy csapatra ránehezedik a győzelmi kényszer súlya, a múlt heti komáromi vereségünkkel pedig pontosan ezt rántottuk magunkra a Salming OB1 sorozatában. Félretéve néhány földtől elrugaszkodott variációt, csapatunknak az összes hátralévő mérkőzését nyernie kell, hogy számolgatás nélkül hódíthassuk vissza a bajnoki serleget, ez pedig nem lesz egyszerű feladat. Viszont ha már ez így esett meg, kérni sem kérhettünk volna ideálisabb sorsolást a hátralevőkre. Az erődvárosi fiaskó után Dunaújvárosba látogatott csapatunk, ahol még pontot sem veszített soha. Ha valami, hát ez önbizalmat kellett hogy adjon a csapatnak a folytatáshoz.
A mérkőzés azonban meglehetősen lassan kezdődött, ráadásul az előző forduló svéd játékvezetői kettőse után gyorsan rájöttünk, hogy vissza kell zökkenni a magyar valóságba, ami nagyjából egy arccal betonba csapódással tud egyenértékű élmény lenni. Mindezekhez ha hozzávesszük, hogy sikerült egy gyengébb kezdéssel előállnunk, mint a legutóbbi mérkőzésen, akkor szinte biztosan mondhatom, hogy az utóbbi idők egyik legpocsékabb játékrészén voltunk túl az első harmad végére, bár némi halvány előnyt azért sikerült összeszedni.
Szünet után megpróbáltunk egy koncentráltabb, pontosabb játékkal előrukkolni. Ugyan még az első percnek sem lett vége, mire emberelőnyben rávezetést érően szabálytalankodtunk, végre beindultak a rendszerek és fejben is megérkeztünk a pályára. Kezdésnek Kiki megfogta a büntetőt, majd kivédekeztük a hátrányt, aztán egyre kombinatívabb támadásokat vezettünk, a párharcokat is nagyobb százalékban nyertük meg és ami a legfontosabb, hogy tudtuk magabiztosan birtokolni a labdát és irányítani a játékot. Ez egy 5:1-es harmadot eredményezett, ami összeségében 8:3-as vezetéshez jutatta a csapatot.
A harmadik harmad aztán ott folytatódott, ahol az előző abbamaradt. Az első sorunk robogott tovább, magával húzva a teljes brigádot és bár néhány kiállítás miatt apróbb változásokat kellett eszközölnünk, kapott gól nélkül zártuk az utolsó 20 percet és még 4-et hozzátettünk a különbséghez is.
A csapat ismét megmutatta, hogy mentálisan nagyon nehéz föléje nőni és pillanatok töredéke alatt képes egy botrányosan rossz játékból, szervezett, magabiztos teljesítményre váltani.
A következő hetekben az lesz a feladatunk, hogy ezeket a mérkőzés eleji rövidzárlatokat kivegyük a játékunkból, mert 60 percnyi jó játékkal lényegesen nehezebben fogják tudni felvenni versenytársaink a küzdelmet.
A bajnoki hajrá főpróbájaként ismét a narancsvidékre látogatunk, hogy egy győzelemmel megszakítsuk az SZPK kupa sikereit és döntőbe verekedjük magunkat. A mérkőzés április 26-án lesz 18:30-kor. Gyertek el és szurkoljatok nekünk!
Dunaújvárosi Főiskola-Corner Ékszer-RFT - Dunai Krokodilok SE 3:12 (2:3, 1:5, 0:4)
Ambrus (2+10 perc), Bozsó 0+1, Dombauer 4+2, Galsai 1+1, Hoffmann 1+0, Tuominen 0+1 (2 perc), Molnár 1+2, Pazsák (2 perc), Ressely K. 2+0, Ressely N. 3+0, Schauer 0+1, Szlávik 0+2
A mérkőzés azonban meglehetősen lassan kezdődött, ráadásul az előző forduló svéd játékvezetői kettőse után gyorsan rájöttünk, hogy vissza kell zökkenni a magyar valóságba, ami nagyjából egy arccal betonba csapódással tud egyenértékű élmény lenni. Mindezekhez ha hozzávesszük, hogy sikerült egy gyengébb kezdéssel előállnunk, mint a legutóbbi mérkőzésen, akkor szinte biztosan mondhatom, hogy az utóbbi idők egyik legpocsékabb játékrészén voltunk túl az első harmad végére, bár némi halvány előnyt azért sikerült összeszedni.
Szünet után megpróbáltunk egy koncentráltabb, pontosabb játékkal előrukkolni. Ugyan még az első percnek sem lett vége, mire emberelőnyben rávezetést érően szabálytalankodtunk, végre beindultak a rendszerek és fejben is megérkeztünk a pályára. Kezdésnek Kiki megfogta a büntetőt, majd kivédekeztük a hátrányt, aztán egyre kombinatívabb támadásokat vezettünk, a párharcokat is nagyobb százalékban nyertük meg és ami a legfontosabb, hogy tudtuk magabiztosan birtokolni a labdát és irányítani a játékot. Ez egy 5:1-es harmadot eredményezett, ami összeségében 8:3-as vezetéshez jutatta a csapatot.
A harmadik harmad aztán ott folytatódott, ahol az előző abbamaradt. Az első sorunk robogott tovább, magával húzva a teljes brigádot és bár néhány kiállítás miatt apróbb változásokat kellett eszközölnünk, kapott gól nélkül zártuk az utolsó 20 percet és még 4-et hozzátettünk a különbséghez is.
A csapat ismét megmutatta, hogy mentálisan nagyon nehéz föléje nőni és pillanatok töredéke alatt képes egy botrányosan rossz játékból, szervezett, magabiztos teljesítményre váltani.
A következő hetekben az lesz a feladatunk, hogy ezeket a mérkőzés eleji rövidzárlatokat kivegyük a játékunkból, mert 60 percnyi jó játékkal lényegesen nehezebben fogják tudni felvenni versenytársaink a küzdelmet.
A bajnoki hajrá főpróbájaként ismét a narancsvidékre látogatunk, hogy egy győzelemmel megszakítsuk az SZPK kupa sikereit és döntőbe verekedjük magunkat. A mérkőzés április 26-án lesz 18:30-kor. Gyertek el és szurkoljatok nekünk!
Dunaújvárosi Főiskola-Corner Ékszer-RFT - Dunai Krokodilok SE 3:12 (2:3, 1:5, 0:4)
Ambrus (2+10 perc), Bozsó 0+1, Dombauer 4+2, Galsai 1+1, Hoffmann 1+0, Tuominen 0+1 (2 perc), Molnár 1+2, Pazsák (2 perc), Ressely K. 2+0, Ressely N. 3+0, Schauer 0+1, Szlávik 0+2