Megint eltelt egy hét….miután eltelt jó pár anélkül, hogy összefoglaló érkezett volna. Igyekszem jóvá tenni bűneimet, amik valahogy akkor kezdődtek, amikor az alapszakaszban még a CH elleni meccsünket vártuk. Ez ugye az utolsó előtti forduló volt a rájátszás előtt, amihez jön még az 5 játékhét a legjobb 4 között, valamint egy Magyar Kupa elődöntő az SZPK második vonalas csapata ellen. Elnézve a tabellát mondhatni, hogy a szezon legizgalmasabb részéről beszélünk, hiszen 3 alkalommal játszottunk a CH-val, 2-szer a Komárom „A” csapatával, kétszer a Phoenixszel - úgy, hogy ezen meccsek mindegyike vagy komoly téttel, vagy presztízs értékkel bírt - és egyszer a Komárom „B” csapatával, ami viszont idegenbeli meccs volt és kupa elődöntő.
Az etapot 5 győzelemmel, 1 döntetlennel és 2 vereséggel hoztuk le, 67-43-as gólösszesítéssel.
Az MK elődöntőt 14-6-ra nyertük Komáromban, ami csak akkor lehetett volna édesebb, ha a top csapatot sikerült volna kiejtenünk, de hát mindent nem akarhat az ember. Az egész mérkőzés folyamán kontroll alatt tartottuk a játékot és egy pillanatig sem volt kétséges, hogy ki fog a döntőbe jutni, hogy ott majd az addigra már másik ágon diadalmaskodó SZPA „A” ellenfele legyen. Szóval hatalmas meglepetésre Krokodilok-SZPK döntő lesz a kupában, – harmadszor az elmúlt öt évben - amit idén Mohácson szervez a szövetség, az eddigi információink alapján igen magas színvonalon, június 6-án.
 
A 7 bajnoki meccsből kettő esett még az alapszakaszra. A CH ellen nagy különbséggel, 12-4-re nyertünk, de a meccs egészen a második harmad végéig szoros volt, amikor még 4-3-ra ellenfelünk vezetett, megcibálva ezzel a Krokodil bajszát….vagy bármilyen testrészét amire morcos.
Az alapszakasz utolsó meccse előtt lehetett sok félét hallani arról, hogy a Phoenix, vagy mi milyen lazán fogjuk venni a meccset, de szerencsére nem így történt. Mindkét csapat véresen komolyan vette a meccset és egy olyan csatát láthattak a Törökbálintra látogatók, hogy rögtön el is kezdhették bújni a versenykiírást, hogy ez most a bajnoki aranyért megy e mégis, vagy tényleg csak egy tét nélküli meccs az alapszakasz végén. A találkozó nagyjából ugyanolyan szoros volt és ugyanúgy is zajlott mint a tavalyi aranyról döntő meccs, annyi különbséggel, hogy ez alkalommal ellenfelünk került ki győztesen az ütközetből. Az 56. percben szerezte meg a Phoenix a vezetést, amit aztán a végén a nagy rohanásban még be is biztosítottak, így 4:2-es vereséggel zártuk az alapszakaszt, amit az enyhíthetett egy kicsit, hogy 3 kulcs játékosunk is hiányzott, így joggal bízhattunk még jobb játékban a továbbiakban.
 
A jobb játék pedig jött. Krokodil hagyomány szerint a rájátszásra beton keménnyé vált csapatunk és rögtön egy 9:9-es döntetlennel hoztunk el 1 pontot Komáromból, majd gyakorlatilag egy harmad alatt megsemmisítettük a CH-t (13:5) és egy zseniális találkozón visszavágtunk a Phoenixnek (6:5) a korábbi vereségért. A komáromi találkozón egy igen mély gödörbe sikerült beleugranunk rögtön az elején, hogy aztán 6:2-es hátrányból fordítsuk meg a meccset 8:7-es vezetésre. A végén aztán megint nekünk kellett egyenlíteni, de pár másodperccel a lefújás előtt ha Varga Geri nem sodródik ki annyira, akkor 1 az egybe mehetett volna a kapura, ami általában túl sok jót nem szokott jelenteni az ellenfélre nézve. Az elcsórt 1 pont azonban így is remek teljesítmény volt és elég is a terveinkhez. A következő fordulóban a CH bár eredmény ügyileg nem tört még meg az első harmadban, de fejben már akkor elúszott minden. 3 Teljesen felesleges kiállítással büntették magukat, amit mi rendre gólra váltottunk. A 4:1-es első felvonásra aztán jött az 5:0-s második és a történet le is záródott.
A rájátszás első vereségét rendkívül szomorú körülmények között szenvedtük el. Először is hazai szurkolóink előtt képtelenek voltunk arra, hogy legalább megközelítőleg hasonlítsunk egy bajnok aspiráns csapatra, másodszor egy olyan Komáromtól kaptunk ki 5:2-re akinek a játéka kb sehol nem volt a saját szintjéhez, de talán még az alsóházéhoz képest sem, harmad sorban pedig csapatunk egyik ikonja, Dombauer Péter olyan sérülést szenvedett ami akár szezonzáró is lehet. Külön bosszúság, hogy ezen a meccsen végleg kiüthettük volna az SZPK-t a versenyből és bebiztosíthattuk volna legalább a második helyet a bajnokságban, így azonban még a dobogó bármelyik fokán végezhetjük, tekintettel arra, hogy az ötödik fordulóban ismét levertük a CH alakulatát. Ismét több sérülttel és hiányzóval álltunk fel, de a győzelemhez egy percnyi kétség nem fért onnantól, hogy a labda gurulni kezdett. 9:5 lett a vége ide, egy olyan meccsen ahol kizárólag a saját hibáinkból kaptunk gólokat, de a mérkőzést gyakorlatilag végig irányítás alatt tartva, magabiztosan hoztuk a kötelezőt.
 
Dunai Krokodilok SE - SZPK „B” Magyar kupa 14:6
Ambrus 1+0, Fuchs 0+1, Galsai 2+0, Hollósi 2+2, Kollár 2+0 (2 perc), Kvasznicska 0+3, Lukácsi 1+0, Pazsák 1+1, Ressely N. 3+1 (5 perc), Szlávik 2+0 (2 perc), Zelei 0+3

Részletek itt.
 
Dunai Krokodilok SE – Alapszakasz kombinált 14:8
Ambrus 0+1, Bozsó 0+1 (2 perc), Hoffmann 1+3, Hollósi 1+0 (2 perc), Kollár 1+0, Kvasznicska 1+1, Molnár 3+1 (2 perc), Pazsák 1+1 (2 perc), Ressely K. 1+0 (2 perc), Ressely N. 2+3 (4 perc), Schauer 0+1, Varga 3+0 (2 perc), Zelei 1+0

Dunai Krokodilok SE – Rájátszás kombinált 39:29
Ambrus 1+0 (4 perc), Dombauer 3+1 (2 perc), 0+1 (2 perc), Galsai 1+1 (2 perc), Hoffmann 4+2, Hollósi 3+0 (9 perc), Kollár 0+1 (2 perc), Kvasznicska 2+2 (2 perc), Lukácsi 0+1, Micael Tuominen 1+0, Molnár 2 perc, Pazsák 3+5 (6 perc), Ressely K. 2+2, Ressely N. 8+3 (2 perc), Schauer 2+1, Szlávik 4+3, Varga 4+1 (10 perc), Zelei 1+4