Igaz ebben az időszakban volt legutóbb egy döntetlen is és egy olyan vereség, amit már aktuális bajnokként szenvedtünk (annyira azért nem volt rossz) el, de a közte levő 3 meccs erős dominanciát mutatott a címvédő részéről.
Nem is nagyon érezte senki, hogy meg fogjuk nyerni ezt a mérkőzést…..minket leszámítva. Mi azonban nem csak bíztunk, hanem hittünk is benne, hogy most végre megfogjuk ellenfelünket.
Már önmagában az, hogy 2 gólon tartottunk az egyik leggyorsabb és leggólveszélyesebb csapatot is azt mutatja, hogy rendkívül összeszedetten és céltudatosan érkeztünk meg a mérkőzésre.
Alapvetően a védelemünke és fegyelmezettséggel kellett megalapoznunk a játékot és ezt tökéletesen meg is valósítottuk. A védelmünk egész mérkőzésen jól működött és mindössze egy kettős kiállítás kivédekezése utáni kavarodást és egy kidolgozott sarokütést tudott kihasználni ellenfelünk, míg a fegyelem abban mutatkozott meg, hogy összesen 3 kiállításunk volt az egész mérkőzésen ami kulcsfontosságú egy olyan csapattal szemben, aki ilyen jó százalékban használja ki az emberelőnyeit.
Támadójátéknak, egy a Krokodiloktól merőben szokatlan, lassú játékot választottunk és ennek meg is mutatkozott az eredménye. 3 lőtt góllal közel 10 éve nyertünk utoljára mérkőzést és bár volt még pár ordító helyzetünk és ellenfelünk kapusa is védett néhány hatalmasat, de nem lehet mondani, hogy felborítottuk volna a pályát.
Az első harmad szinte végig mezőnyharccal telt el, míg a játékrész vége felé kaptunk két kiállítást gyors egymásutánban. Óriási nyomás alatt kivédekeztük előbb a kettős, majd a szimpla hátrányt is, de nem tudtunk visszarendeződni és felszabadítani, így a harmad vége előtt egy gólos előnyt szerzett vendégünk.
A második etap szinte ugyanott folytatódott ahol az előző abbamaradt, talán annyi változással, hogy már nem csak bíztunk és hittünk benne, hogy ezen a napon megállíthatjuk a Phoenix-et, hanem láttuk is hogy működik minden. A meccs feléhez közeledve előnyhöz jutottunk mi is, amit ki is használtunk, 1-1. Sokáig azonban nem örülhettünk, mert 2 perc múlva ismét hátrányba kerültünk. Egy kidolgozott sarokütést ettünk meg, de a játék most sem változott és haladt tovább a csendes, küzdelmes medrében. Aztán hirtelen ismét talpon volt a kispad, Ressely Norbi fél pályás lövése talált utat a hálóba, így 2-2-vel mehettünk a szünetre. Egy kis pihenés, banán, csoki ami kell és már készen is álltunk.
A záró felvonás pedig nem is kezdődhetett volna jobban. Schauer indult meg a bal szélen és bár lövése mellé ment, de a palánkról visszapattanó labda a kapu másik oldalához érkező Galsai elé került és a kapitány be is lőtte az első vezető gólunkat a mérkőzésen. Mindehhez 19 másodperc kellett és bár nem adtuk fel a támadójátékunkat ez után sem, de valamelyest többször kényszerültünk védekezésre mint eddig. Az utolsó 20 perc izgalmai akkor hágtak a tetőfokukra, mikor két és fél perccel a lefújás előtt ismét hátrányba kerültünk. Mivel a kimaradt emberelőny után lehozta az ellenfél a kapusát, gyakorlatilag végig, azonban mint az egész mérkőzésen a tömör és fegyelmezett védekezésünk most is állta a sarat és megőriztük minimális előnyünket, ami végül is elég volt ahhoz, hogy otthon tartsuk a 2 pontot és versenyben maradjunk az első helyért.

 

A következő fordulóban ismét, az SZPK alakulatát látjuk vendégül. A mérkőzés gyakorlatilag tekinthető egy kis elődöntőnek is, hiszen aki nyer annak lesz egy élet-halál meccse a címvédővel az aranyért, míg a másik elveszíti az irányítást a saját sorsa felett és kezdhet különböző lehetetlen variációkért fohászkodni. A találkozó április 19-én lesz érdi csarnokunkban, 16:40-es kezdéssel. Gyertek el és szurkoljatok nekünk, HAJRÁ DUNAI KROKODILOK!

 

Dunai Krokodilok SE - Phoenix Fireball SE 3:2 (0:1, 2:1, 1:0)

Galsai 2+0 (2 perc), Ressely N. 1+1, Schauer 0+1 (2 perc), Hollósi 2 perc