Ülök a gép előtt és csak bambulok miről is írjak először. Régóta nem volt időm már sem az írásra, sem a bambulásra, de most kollégám is valami kis emberkével próbál akadályokat átugrálni a telefonján úgyhogy épp itt az ideje, hogy megtörjem a csendet! Mit szépítsük, alaposan megcsúsztam idén az OB1-es csapatunk életéről szóló beszámolókkal, hiszen eddig egy leütést nem követtem el idén. Történt is annyi minden már, hogy rendszereznem kell a fejemben a dolgokat, hogy hol is kezdjem.
Edzőtábor? Szép volt, jó volt de elsősorban a volton van a hangsúly, mind azért mert egyáltalán létrejött és mentünk mind pedig azért mert hol van már a tavalyi hó!
Legyenek akkor az igazolások? Olyanok nem voltak…..legalábbis nem év elején. Volt viszont visszatérőnk rögtön kettő is. Kapusunk Nagy Ádám és kiváló csatárunk Varga Gergő is visszatért egy éves önkéntes száműzetéséből és ismét erősítik csapatunkat. Rengeteget tesz hozzá mindkettejük tudása és tapasztalata is a csapathoz, további sok sikert kívánunk nekik. Tavaly egész évben sérüléssel bajlódó csatárunk Simon Adorján idén sem tud rendelkezésünkre állni, szerencsére idén már nem egészsége áll az útjába. Tasmán ördög szerű mozgása és lendülete továbbra is hiányozni fog a pályáról, neki a sportpályán kívüli tevékenységeihez kívánunk sok sikert. Végül de nem utolsó sorban elérkeztünk mind sorrendben, mind időben legújabb csapattársunkhoz, Kollár Csabához. Csabi hivatalosan október végén igazolt hozzánk. Aki nyitott szemmel él a Magyar floorball életben az tudhatja róla, hogy a kiváló szolnoki iskolában pallérozódott és korosztályos válogatottakban is helyet kapott, valamint tagja volt a minket kupadöntőben legyőző DFSE csapatának. (Úgy gondoltuk, hogy ha már kupát nyerni nem tudunk, akkor legalább szerzünk egy csomó olyan játékost akiknek ezt sikerült és majd mutogatjuk őket.) Neki Krokodilként kívánunk sok sikert!
Hogy ilyen hosszú cikket kell írnom, annak az az oka, hogy mire megriadtam, már majdnem lement a fél alapszakasz. Egy meccs van már csak hátra az „odavágókból és az is vészesen közeledik.
6 eddig lejátszott mérkőzésünkből négyet megnyertünk kettőt pedig elveszítettünk. Vereségeink mind fő vetélytársainkat hizlalták, hiszen a Phoenixtől 9:5-re kaptunk ki, az SZPK-tól pedig 7:4-re. Mindkettő hazai meccs volt és mindkettőt GT fújta botrányos minőségben. Jut is eszembe Phoenix! Ők az új és egyben első Szuperkupa bajnokok, mivel szezonkezdésnek játszottunk egy szuperkupa döntőt is, amit elbuktunk. Gratulálunk nekik. Az eredmény nem is lényeges, a játékunk gyötrelmes volt és ennél nem is érdemel több szót. Na de vissza a szezonhoz! Eddig 57 gólt lőttünk és 35-öt kaptunk 6 mérkőzésen. Mindkettő csupán a harmadik legjobb eredménynek számít eddig a bajnokságban és ezzel el is jutottunk oda, hogy egyelőre nem izzik a csapat a maximális hőfokon. Bár az utolsó - az Ares elleni - mérkőzésen már magabiztos teljesítményt nyújtottunk úgy, hogy sem Dombauer Péter, sem Pazsák Csabi nem tudott játszani és bár a 17-3-as eredményből nem kell messzemenő következtetéseket levonni, de a játékunk kezd egyre kiegyensúlyozottabbá válni, ami biztató jel. Na de nézzük is meg röviden, hogy hogyan sikerült ez a hat meccs.
Első ellenfelünk  a Kinizsi volt. Mindent elmond a meccsről, hogy 5 gólos vezetésből tudtunk egy izgalmas mérkőzést kihozni a végére, úgy  hogy kétszer is kaptunk zsinórban 3 gólt. Először két és fél perc alatt, másodszor pedig másfél perc alatt. Az egyetlen pozitívuma a találkozónak, hogy a két pontot behúztuk. Ezután Miskolcra utaztunk. Itt rögtön a hajrával kezdődött a meccs. A túlfűtött hazaiak teljes letámadással és veszett rohanással kezdtek. Idő kérdése volt csupán, hogy meddig fogják bírni ezt az iramot. A válasz pedig az, hogy a második harmad közepéig. 5:5-ig tartotta magát a hazai csapat és nem lenne igaz ha azt mondanám, hogy csupán szerencséjük volt. Valójában még jópár helyzetet ki is hagytak emellett. Viszont amint elfogyott a nafta, nagyon gyorsan leeresztettek és a zsinórban lőtt nyolc gólunkra nem volt válaszuk. 13:5 lett ide. Harmadikra el is érkeztünk az idei első rangadónkhoz. Az SZPK látogatott el hozzánk úgy, hogy egy vereség már nyomta a vállukat. Az első játékrészben 4 kiállítást mért ránk GT játékvezető (előnyünk nem volt) ennek megfelelően pedig  sikerült a startpozícióban gödröt ásnunk ahelyett hogy előre haladtunk volna 0:3-mal mentünk az öltözőbe és éreztük, hogy valami nem stimmel ezen a napon. Érezte ezt ellenfelünk is, aki hat gólig meg sem állt. Az utolsó 25 percben sikerült ugyan egy 4:1-es etapot hozni, de az idén rendkívül masszívan védekező komáromi csapat nem engedett vissza a meccsbe minket, 4:7-re buktuk az első kiemelten fontos találkozónkat. A pofon után Dunaújvárosba látogattunk, ahol házigazdánkat sikerült két harmadon át meccsben tartanunk. 7:3-ra nyertük ezt a találkozót amire a kínszenvedés lehet talán a legjobb jelző részünkről. A labda teljesen impotens tologatása jellemezte a meccset, úgyhogy gyorsan tovább is lépek a következő hétre, mert már érzem ahogy a hideg elkezdett felfelé kúszni a gerincemen az emlékek hatására. Viszont ezzel sem járok sokkal jobban, mert ez volt az a hét, amikor a Phoenix látogatott hozzánk. Kisebb időutazásnak is jó volt ez mert ismét GT játékvezető érkezett hozzánk és ismét kiosztott nekünk 3 emberhátrányt az első harmadban, előny természetesen semmi (úgy tűnik van neki egy forgatókönyve a Krokodilok meccsekre). A különbség annyi volt most, hogy tudtuk mire számíthatunk és körömszakadtáig hajtottunk, hogy meccsben tartsuk magunkat. A második harmad végén 5:6 volt a vendégeknek és sajnos nem sokkal a harmad vége előtt lesérült Pazsák Csabi aki már nem is tudott visszatérni a pályára. Hiányát nem tudtuk áthidalni és 5:9 lett a vége, így sikerült a harmadik helyig csúsznunk idén. Jött három hét szünet, majd a már korábban említett Ares meccs. Szerencsére ez az öt hét elég volt arra, hogy Csabi felépüljön és Szlávik Bence is 100%-os állapotba hozza vissza magát (ő még a Miskolc meccsen szenvedett egy pár hétig elhúzódó sérülést), így bizakodva várjuk a folytatást.
A következő mérkőzésünket a CH csapata ellen fogjuk játszani a soron következő hétvégén. Náluk szélsőségesebb csapat nem igen található a bajnokságban. Játszottak egy szoros meccset a listavezetővel, majd a Komárom elverte őket mint jég a határt. Természetesen nekünk az előbbi variációra kell felkészülni, ha azt szeretnénk, hogy az utóbbi valósuljon meg.
Nagyjából ennyi történt eddig OB1-es csapatunk háza táján a szezonban. Elnézést kérünk mindenkitől aki ezen oldal hasábjain várta a friss híreket, beszámolókat, de kisebb örvénybe kerültünk és valaki sunyiban egy vasgolyót kötözött a lábunkra, miközben köveket csempészett a zsebünkbe. Azonban most már fej kint a vízből és jönnek majd a cikkek, szóval tessék szépen megint látogatni az oldalt. Hogy ne nyújtsam a rétes tésztát egy csattanóval zárom gyorsa visszatérő cikkemet: A kupában a Phoenix csapatát kaptuk az első körben! Ehhez kívánok mindenkinek jó szórakozást!