Elég egyszerű matekkal vágtunk neki a rájátszásnak. a 6-ból 5 mérkőzést nyerni kell és akkor minden további nélkül miénk a bajnoki cím. Ennek szellemében rögtön be is gyűjtöttük azt az egyetlen vereséget, amit még büntetlenül megúszhatunk az év végi hajrában.
Minden előjel arra mutatott, hogy egy jó mérkőzést fogunk tudni játszani Komáromban. A csapat jó formában volt, az időpont tökéletesen lett megválasztva, mindenki rendelkezésünkre állt és volt egy normális svéd játékvezetői kettős.
Aztán elkezdődött a meccs. Rögtön magunkhoz is vettük a kezdeményezést, de a hazai csapat nyilvánvalóan szeretett volna fizikailag fölénk kerekedni. Helyenként értetlenül álltunk a szituációknál amit a két északi bíró továbbengedett, mert a hazai sporik bizony már bizony bőszen sípolgattak volna és szórták volna a 2 perceket. Némi időbe belekerült mire a csapatok hozzászoktak a körülményekhez és elkezdődött egy rendkívül fizikális játék. Mivel egyik csapat sem arról híres, hogy simogatják ellenfeleiket, óriási csaták mentek a sarkokban és a palánk mellett a labdákért, aztán az 5. percben az egyik ilyenből győztesen jöttünk ki, 2-3 gyors passzos kontra és már vezettünk is. Innentől viszont egy teljesen lehetetlen 13 perc következett, mikor is ellenfelünk olyan szituációkból talált be ami helyzetnek a legjobb indulattal sem nevezhető. 6 gólt kaptunk ezekben a percekben és válaszként csak egyet tudtunk felmutatni. A benyelt gólokból volt egy jogosan megítélt rávezetés is, illetve egy elbénázott emberelőny is ami a harmad végén feltette a koronát a szánalmas teljesítményünkre.
Szünetben aztán mindenki szépen helyére tette a fejében a dolgokat és úgy jöttünk ki a második harmadra, hogy ez nem fordulhat elő többet. Bár az első gólunkra még válaszolt a vendéglátó csapat, de utána folyamatosan dominálva a harmad szinte minden percét szépen lassan visszakúsztunk a mérkőzésbe és három további találattal 7:6ra módosult az állás, ami a harmadik harmadra ismét teljesen nyitottá tette a mérkőzést.
A záró játékrészt ott folytattuk ahol az előzőt abbahagytuk, egy apró különbséggel ami végső soron a mérkőzésbe került. Birtokoltuk a labdát és irányítottuk a játékot, de fölényünk meddővé vált, képtelenek voltunk gólt szerezni. Kicsit érthetetlen módon elmaradt egy rávezetés megítélése nálunk, mikor kiugró játékosunk elől az utolsó védő elfejelte a labdát, de a kiállítást legalább megkaptuk. Ugyan gólra ezt sem tudtuk váltani, de a lejárta utáni második cserében végre sikerült egalizálnunk az állást az 53. percben. Ekkor mindenki úgy érezte, hogy végre minden rendben van, innen már menni fog a dolog, amikor is 3 perccel később egy újabb gól érkezett a semmiből. Ez már komoly gondot okozott, mert a hazai csapat megérezte a vér szagát és nekünk sietősbe kellett kapcsolnunk, ami több hibalehetőséget hordoz magában….a hiba pedig jött is. Pazsák Csabi csak kiállítást érően tudta megakadályozni ellenfelét, hogy egy az egyben mehessen kapura és bár büntetőt ezért sem ítéltek a zebrák, de a kiállítást megadták. 3 és fél percünk volt hátra amiből kettőt emberhátrányban kellett kivédekezni amellett, hogy utána rögtön labdát kellett szereznünk. Az első felét megvalósítottuk, maradt az egy gólos hátrány és még odáig is eljutottunk hogy megszelídítettük a játékszert, de a másfél perc játék emberelőnyben ismételten nem volt elég arra, hogy gólt szerezzünk, ahogy ez a többi létszámfölénnyel is történt ezen a napon. 2-3 ígéretes lövésünk akadt, meg egy elkaszált labda igen közel került a kapunkhoz, de az eredmény már nem változott. 8:7-tel zárult a találkozó ami korántsem jó előjel a továbbiakra nézve, de még kétségbeesésre sem ad okot. A következő mérkőzésen javíthatunk a Dunaújváros otthonában, akik a másik találkozón 6:2-re kikaptak a címvédőtől. A találkozóra a szokásoktól eltérően pénteken fog sor kerülni 19:30-kor a Campus Arénában.

 

SZPK-Nokia Komárom - Dunai Krokodilok SE 8:7 (6:2, 1:4, 1:1)