Elmaradt debreceni mérkőzésünk pótlására került sor hétvégén. A tabella alapján lényegesen könnyebb mérkőzés volt várható, de az ördög mindig a részletekben rejlik.
A mérkőzés némi késéssel kezdődött, mivel a terem tulajdonosa botrányosan elkeverte a teremfoglalást és már régen játszanunk kellett volna mikor még két focimeccs váratott magára a programban, de szerencsére mindkét csapat úgy gondolta, hogy a pályán szeretné eldönteni a találkozó sorsát és ehhez a játékvezetői páros is partner volt. Ezúton is köszönjük nekik a türelmüket, hogy lejátszhattuk a meccset.
A DEAC csapata az utolsó helyen áll a bajnokságban mindössze egy győzelemmel és egy szekérderéknyi komolyabb vereséggel, de nemrég visszatért hozzájuk Varga Tibor, aki annak idején szó szerint a nulláról jutatta fel a csapatát az OB1-es dobogó tetejére évek munkájával. Vele együtt pedig a szervezettség és a kemény munkába vetett bizalom is visszatért a csapathoz, így már a meccs elején sejthető volt, hogy itt bizony komoly ellenállásba fogunk ütközni.
Az első perctől kezdve nagy iramú találkozót láthattak a kilátogató nézők. A Debrecen a pálya két harmadát szinte teljesen a rendelkezésünkre bocsátotta és kontrákkal veszélyeztetett. Az ellenállásukat a 17. percben sikerült megtörni. Pazsák talált a hálóba Simon átadásából. Fel azonban nem lélegezhettünk, mert egy perccel később egalizálta az állást vendéglátónk.
Az eredmény nem is változott már a szünetig, 1-1. Ekkor fejben mindenki a helyére tette, hogy itt nem lesz gólzápor és sokkal pontosabban kell játszanunk és többet kell lőnünk, hogy feltörjük ezt a zárt védekezést.
A második játékrészben azonban mégis mi kaptuk az első gólt a 28. percben. A 2-1 ki is tartotta magát egészen az 36. percig amikor Bozsó fél pályás lövése talált utat a kapuba, 2-2. Bár a játék képe egyértelműen a dominanciánkat mutatta, de mégsem tudtuk magunkhoz ragadni az előny, sőt még a harmad vége előtt ismét vezetést szerzett a hazai alakulat.
A harmadik harmadban már meleg volt a pite. Egy gólos hátrányt és egy szervezett ellenfelet kellet leküzdenünk, hogy elhozzuk a két pontot. Abban azonban bízhattunk, hogy nem csak ők, hanem mi is szervezettek voltunk és számíthattunk a játékunkra is, ami ugyan csak két gólt hozott 40 perc alatt, de ugye 60 percig tart egy meccs és azért a bunkervédekezés még nem hozott komolyabb sikert eddig ellenfeleinknek. 5 perc kellett a záró felvonásból ahhoz, hogy ismét mattoljuk a védelmet és egyenlítsünk és a következő 10 percben újabb 3 gólt rámoltunk be és egy hátrányt is kivédekeztünk, amivel végképp megtörtük az ellenállást. A végén ugyan még egy gólt kaptunk, de ez már csak kozmetikázta az eredményt, valódi veszélyt már nem jelentett, 7-4 lett a vége.
Higgadtságunk és magabiztosságunk ismét kétségbevonhatatlan győzelmet hozott nekünk egy kemény, hajtós találkozón ahol szó szerint fel kellett őrölnünk ellenfelünk ellenállását. Nagyon fontos, hogy végig tartottunk a taktikánkat ami a jövőre vonatkozóan megerősíthet minket abban, hogy jó úton járunk.
A találkozó bár végig nagyon sportszerű volt, de nem tudok és nem is akarok elmenni szó nélkül a játékvezetés mellett. Nem csak hogy partner volt a későbbi időpontban és nem akartak főszerepelni, de végig kézben tartva, szinte hiba nélkül vezette a mérkőzést a Sashalmi-Kovács páros (Nem a klasszik Kovács, hanem ha jól hallottam egy kosárlabda spori Miskolcról). Hagyták a kemény, de sportszerű játékot és következetesen büntették a szabálytalanságokat, olyanokat is mint fogás (amire nem is emlékszem már mikor fújták be ellenünk utoljára, pedig nem egy ritka esemény), így kiváló hangulatban, küzdelemben, a pályán dőlhetett el a 2 pont sorsa.
Ezzel a fontos győzelemmel a tabella élére ugrott csapatunk, amit hétvégén pontszerűen is megerősíthetünk, hiszen a Phoenix vendégei leszünk akiktől pillanatnyilag csak a jobb gólkülönbségünk választ el minket. A fordulók megkavarása miatt ez lesz a szezonban az első mérkőzésünk egyik fő riválisunkkal és egyben szintén első mérkőzésünk lesz ebben a bajnoki idényben a törökbálinti csarnokban is, ahol az elmúlt 3 év bajnoki aranyait nyertük.
Minden szurkolót várunk egy remek sporteseményre.
A DEAC csapata az utolsó helyen áll a bajnokságban mindössze egy győzelemmel és egy szekérderéknyi komolyabb vereséggel, de nemrég visszatért hozzájuk Varga Tibor, aki annak idején szó szerint a nulláról jutatta fel a csapatát az OB1-es dobogó tetejére évek munkájával. Vele együtt pedig a szervezettség és a kemény munkába vetett bizalom is visszatért a csapathoz, így már a meccs elején sejthető volt, hogy itt bizony komoly ellenállásba fogunk ütközni.
Az első perctől kezdve nagy iramú találkozót láthattak a kilátogató nézők. A Debrecen a pálya két harmadát szinte teljesen a rendelkezésünkre bocsátotta és kontrákkal veszélyeztetett. Az ellenállásukat a 17. percben sikerült megtörni. Pazsák talált a hálóba Simon átadásából. Fel azonban nem lélegezhettünk, mert egy perccel később egalizálta az állást vendéglátónk.
Az eredmény nem is változott már a szünetig, 1-1. Ekkor fejben mindenki a helyére tette, hogy itt nem lesz gólzápor és sokkal pontosabban kell játszanunk és többet kell lőnünk, hogy feltörjük ezt a zárt védekezést.
A második játékrészben azonban mégis mi kaptuk az első gólt a 28. percben. A 2-1 ki is tartotta magát egészen az 36. percig amikor Bozsó fél pályás lövése talált utat a kapuba, 2-2. Bár a játék képe egyértelműen a dominanciánkat mutatta, de mégsem tudtuk magunkhoz ragadni az előny, sőt még a harmad vége előtt ismét vezetést szerzett a hazai alakulat.
A harmadik harmadban már meleg volt a pite. Egy gólos hátrányt és egy szervezett ellenfelet kellet leküzdenünk, hogy elhozzuk a két pontot. Abban azonban bízhattunk, hogy nem csak ők, hanem mi is szervezettek voltunk és számíthattunk a játékunkra is, ami ugyan csak két gólt hozott 40 perc alatt, de ugye 60 percig tart egy meccs és azért a bunkervédekezés még nem hozott komolyabb sikert eddig ellenfeleinknek. 5 perc kellett a záró felvonásból ahhoz, hogy ismét mattoljuk a védelmet és egyenlítsünk és a következő 10 percben újabb 3 gólt rámoltunk be és egy hátrányt is kivédekeztünk, amivel végképp megtörtük az ellenállást. A végén ugyan még egy gólt kaptunk, de ez már csak kozmetikázta az eredményt, valódi veszélyt már nem jelentett, 7-4 lett a vége.
Higgadtságunk és magabiztosságunk ismét kétségbevonhatatlan győzelmet hozott nekünk egy kemény, hajtós találkozón ahol szó szerint fel kellett őrölnünk ellenfelünk ellenállását. Nagyon fontos, hogy végig tartottunk a taktikánkat ami a jövőre vonatkozóan megerősíthet minket abban, hogy jó úton járunk.
A találkozó bár végig nagyon sportszerű volt, de nem tudok és nem is akarok elmenni szó nélkül a játékvezetés mellett. Nem csak hogy partner volt a későbbi időpontban és nem akartak főszerepelni, de végig kézben tartva, szinte hiba nélkül vezette a mérkőzést a Sashalmi-Kovács páros (Nem a klasszik Kovács, hanem ha jól hallottam egy kosárlabda spori Miskolcról). Hagyták a kemény, de sportszerű játékot és következetesen büntették a szabálytalanságokat, olyanokat is mint fogás (amire nem is emlékszem már mikor fújták be ellenünk utoljára, pedig nem egy ritka esemény), így kiváló hangulatban, küzdelemben, a pályán dőlhetett el a 2 pont sorsa.
Ezzel a fontos győzelemmel a tabella élére ugrott csapatunk, amit hétvégén pontszerűen is megerősíthetünk, hiszen a Phoenix vendégei leszünk akiktől pillanatnyilag csak a jobb gólkülönbségünk választ el minket. A fordulók megkavarása miatt ez lesz a szezonban az első mérkőzésünk egyik fő riválisunkkal és egyben szintén első mérkőzésünk lesz ebben a bajnoki idényben a törökbálinti csarnokban is, ahol az elmúlt 3 év bajnoki aranyait nyertük.
Minden szurkolót várunk egy remek sporteseményre.
DEAC – Dunai Krokodilok SE 4-7 (1-1, 2-1, 1-4)
Pazsák 2+0 (4 perc), Bozsó 1+0, Ressely K. 2+0, Dombauer 1+0, Galsai 1+2, Simon 0+1, Ambrus 0+1, Szabó 0+1 (2 perc), Hollósi 0+1
Pazsák 2+0 (4 perc), Bozsó 1+0, Ressely K. 2+0, Dombauer 1+0, Galsai 1+2, Simon 0+1, Ambrus 0+1, Szabó 0+1 (2 perc), Hollósi 0+1