Szokatlan „üresség” várt minket a komáromi csarnokban, bár a megnyírbált szurkolók még így is jóval többen voltak, mint egy átlagos évben Törökbálinton. A mi oldalunkról jó előjel volt, hogy idén egyszer már találkoztunk az SZPK-val és akkor egy elég sima mérkőzésen végig vezetve győztük le a kupa címvédőjét. Ennek megfelelően is kezdtük a meccset, mert nagyon gyorsan két gólos előnyre tettünk szert. Azonban az előny és a korábbi eredmény úgy tűnik jobban elaltatta csapatunkat, mint amennyire nyomasztotta ellenfelünket, mer pillanatok alatt mi találtuk két gólos hátrányban magunkat. Egy villámértekezlet után hellyel-közzel rendet vágtunk a fejekben és a harmad végére egalizáltuk az állást és 4-4-el el is mentünk pihenni.
Ahhoz, hogy valami legyen a mérkőzésből komolyabb sebesség kellett és nagyobb koncentráció. Egy elcsent labdából lőtt góllal ismét mi vezettünk, de vendéglátónk nem hagyta annyiban és felívelt labdáival amivel egész mérkőzésen képtelenek voltunk mit kezdeni, nem csak egyenlített, hanem vissza is vette a vezetést. Kezdett körvonalazódni, hogy itt bizony még baj is lehet, mert nyoma sem látszott a határozottságnak játékosainkon és a tempó sem akart nőni sehogy sem és bár meglőttük a góljainkat, de ugyanabban az ütemben kaptuk is őket. A második harmad végére mégis sikerült ismét kiegyenlíteni és így 7-7-es állással az utolsó 20 percre maradt a döntés.
Sajnos azonban a mérkőzés képe továbbra sem változott. Tántorogtunk, sétálgattunk a pályán és ad hoc jelleggel lődöztünk a kapura, amit rendszerint hazai beütés, előre ívelt labda követett. Ezek állandó jelleggel a támadóknál landoltak és ők nem is haboztak veszélyesebbnél veszélyesebb helyzeteket teremteni ezekből és néha be is találtak. Így szépen el is tel a harmad és 4 perccel a vége előtt 10-8-as hazai vezetésnél megkaptuk a mérkőzésen a 2. (!) emberelőnyünket. Az elsőt még a mérkőzés elején Molnár értékesítette és most is abban bíztunk, hogy ezzel a helyzettel közelebb tudunk férkőzni ellenfelünkhöz. Ez azonban nem így történt, úgyhogy maradt a hihetetlenül izgalmas végjáték. Tanulva előző bajnokink hibáiból, kicsit összeszedettebbé tettük a kapus nélküli játékunkat aminek most hasznát is vettük. Másfél perccel a vége előtt lehoztuk hálóőrünket és kicsit több mint egy perc alatt azaz fél perccel a lefújás előtt sikerült kiegyenlíteni. 10-10. Hirtelen mindenkiben felötlöttek a tavalyi emlékek: a sok utolsó pillanatban kiharcolt döntetlen és megnyert mérkőzés amik a bajnoki aranyhoz és a kupadöntőhöz segítettek minket. Azonban Forutna asszony 14 másodperccel a vége előtt jelezte, hogy egy kicsit pofátlanul kezdjük kihasználni a jóindulatát és egy fél pályás, pögő, guruló, a kapuig alig elpattogó labda képében az orrunk alá dörgölte az egész mérkőzéses lustaságunkat és egyben le is zárta az idei kupaszereplésünket. A húzást még megszereztük, de újabb egyenlítésre már nem került sor, így 11-10 arányban elveszítettük a mérkőzést.
Zsinórban másodszor szenvedtünk vereséget 8 vagy annál több lőtt góllal, ami példa nélkül áll az elmúlt években, így érthetetlen és elfogadhatatlan is egyben. Ezen dolgoznunk kell a továbbiakban, mert ha ebből rendszer lesz akkor igencsak komoly gondokkal fogunk szembe nézni a rájátszásban.

SZPK-NOKIA Komárom – Dunai Krokodilok SE ; Férfi Magyar Kupa 11-10 (4-4, 3-3, 4-3)