Gyorstalpaló hírközlőnk utolsó felvonása, az aktuális szezon már lejátszott mérkőzéseinek és eseményeinek kivonata.
3 harmad – A szezon
Gyorstalpaló hírközlőnk utolsó felvonása, az aktuális szezon már lejátszott mérkőzéseinek és eseményeinek kivonata.
Szezon elején olyan könnyebbséggel vághattunk neki az újabb kihívásnak, amivel már régóta nem. Címvédők sem voltunk és az előző szezonban a komolyabb riválisokkal szembeni mérlegünk sem mutatta azt, hogy ebben az évben toronymagas esélyesként indulnánk idén, így ez a teher lekerült a vállunkról. A játékoskeretünk is bár alapjaiban megmaradt, de ahogy előző írásunkban olvashattátok jelentős változásokon esett át, ezért idei első és legfontosabb prioritásunk az, hogy új és fiatal játékosainkat beépítsük a keretbe és egy kicsit előre nézve is építsük a csapatot. Természetesen ez korántsem jelenti azt, hogy ne az aranyért szállnánk ringbe a bajnokságban és a kupában is, de reálisan nézve az esélyeinket ebben a szezonban bármelyik aranyérem nagyobb eredmény lenne, mintha tavaly behúztuk volna zsinórban a 4. aranyat is (ami ugye összesen már a 6. lett volna).
A kupa még nem kezdődött el és a 2013as év már nem is fogja látni kupameccsen pályára lépni csapatunkat, viszont a bajnokságban már majdnem az alapszakasz felénél vagyunk.
Az első meccsen ahogy már korábban írtam egy ébresztő jellegű vereséget szenvedtünk az újonc (na jó nem is annyira újonc) Kinizsi csapatától, így a következő meccsre már jóval földre szálltabb játékosokkal érkeztünk meg a tavalyi bronzérmes Diamondsból hímondónak maradt Future csapata ellen. Idegenbeli mérkőzés volt, egy borzalmas teremben, amihez foghatón még nem játszottunk pályafutásunk alatt. Közel egy harmadig tartott mire a játékosok megszokták a talaj és a látási viszonyok hóbortjait, de aztán magabiztosan minden harmadot nyerve hoztuk a pontokat egy 15-3as győzelemmel. Külön öröm volt, hogy fiataljaink remek teljesítményt nyújtottak és gólgyártással is kivették a részüket a győzelemből, jelezvén hogy ők bizony szeretnének már idén is komolyabb szerephez jutni.
Harmadik mérkőzésünkön a szintén OB2-ből érkező Rudas volt az ellenfelünk. Nem különösebben jó játékkal rukkoltunk elő és két harmad után 2 gólos hátrányban is voltunk, de a mentalitásunk legalább magabiztosságot tükrözött, ha a játékunk nem is és ez többet ért mint ha megszórtuk volna az ellent. A meccset 9-7re megnyertük és otthon tartottuk a 2 pontot.
2 győzelemmel és egy vereséggel fordultunk rá a kiírás egyik legkomolyabb részére. Idegenbe látogattunk a Phoenixhez és hazai pályán fogadtuk a Komáromot.
A Phoenix meccsre már elvesztettük betegség miatt Simon Adorjánt és egyre bizonyosabbá vált, hogy Fuchs András sem tud majd a rendelkezésünkre állni, így az előjelek nem voltak túl kedvezőek, különösen, hogy az SZPK bajnokot vert az előző körben, jelezvén, hogy komolyak idén is a szándékaik.
Törökbálinton egy elég egyértelmű vereséget szenvedtünk.Ugyan az eredmény 7-4 lett csak, de a játék képe alapján lehetett volna ez nagyobb különbség is, bár egy komolyabb adag szerencsével akár döntetlenre is hozhattuk volna a mérkőzést. Minden esetre vendéglátónk koncentráltan, gyorsan és pontosan játszott és ezek egyike sem volt elmondható a mi játékunkról. A mérkőzéshez hozzátartozik, hogy sokadszorra bebizonyosodott, hogy az erre a meccsre ismét kiküldött bírópáros egyáltalán nem alkalmas nemhogy OB1-es, hanem egyáltalán bármilyen floorball mérkőzés levezetésére. Reméljük többet nem találkozunk velük.
Második vereségünk után kardinális kérdés volt, hogy otthon tartsuk a 2 pontot a komáromi alakulattal szemben és ennek szellemében komoly és céltudatos munkával készültünk a meccsre. Mindez meg is hozta a gyümölcsét és a tavalyi rájátszás után ismét történelmi vereséget mértünk egyik fő riválisunkra. Nagyon minimális időre kicsúszott a kezünkből a meccs a második harmadban, de ezen kívül végig domináltunk és 20-9re megnyertük a találkozót. Természetesen ez nem reális különbség a két csapat között, de feltétlenül jól esett játékosaink önbizalmának. Biztos mindenki látott már olyan meccset ahol az egyik félnek minden bejön és a másiknak meg semmi…..ez pont ilyen volt.
A következő hétre a legfontosabb feladatunk az volt, hogy ne szálljunk el magunktól és megtaláljuk azokat az elemeket amik a 20 lőtt gólt eredményezték és kiszűrjük azokat amik a bekapott 9-et.
Javarészt ezt sikerült megvalósítani és a mindig bunkerhokit játszó Neumann ellen sikerült egy magabiztos 13-2-es idegenbeli sikert elérnünk, úgy hogy a 2. és 3. harmadban gólt sem kaptunk. Lábjegyzet a mérkőzéshez, hogy először a szezonban most fordult elő, hogy fiataljaink nem léptek pályára, de ez is csak azért volt, mert az utánpótlás bajnokságban kellett helytállniuk.
Jelen pillanatban 6 mérkőzés után 8 ponttal, 66/37-es lőtt/kapott gólaránnyal a 3-4. helyen állunk attól függően, hogy mi a szabály az azonos pontszámra.
Ezzel el is érkeztünk a mai naphoz, mikor is a hétvégi CH meccsre koncentrálunk már, ahol további fejlődést szeretnénk felmutatni.
Reményeink szerint a beszámolók továbbra is rendszeresen fognak érkezni, nem 2-3 havonta :)
Szezon elején olyan könnyebbséggel vághattunk neki az újabb kihívásnak, amivel már régóta nem. Címvédők sem voltunk és az előző szezonban a komolyabb riválisokkal szembeni mérlegünk sem mutatta azt, hogy ebben az évben toronymagas esélyesként indulnánk idén, így ez a teher lekerült a vállunkról. A játékoskeretünk is bár alapjaiban megmaradt, de ahogy előző írásunkban olvashattátok jelentős változásokon esett át, ezért idei első és legfontosabb prioritásunk az, hogy új és fiatal játékosainkat beépítsük a keretbe és egy kicsit előre nézve is építsük a csapatot. Természetesen ez korántsem jelenti azt, hogy ne az aranyért szállnánk ringbe a bajnokságban és a kupában is, de reálisan nézve az esélyeinket ebben a szezonban bármelyik aranyérem nagyobb eredmény lenne, mintha tavaly behúztuk volna zsinórban a 4. aranyat is (ami ugye összesen már a 6. lett volna).
A kupa még nem kezdődött el és a 2013as év már nem is fogja látni kupameccsen pályára lépni csapatunkat, viszont a bajnokságban már majdnem az alapszakasz felénél vagyunk.
Az első meccsen ahogy már korábban írtam egy ébresztő jellegű vereséget szenvedtünk az újonc (na jó nem is annyira újonc) Kinizsi csapatától, így a következő meccsre már jóval földre szálltabb játékosokkal érkeztünk meg a tavalyi bronzérmes Diamondsból hímondónak maradt Future csapata ellen. Idegenbeli mérkőzés volt, egy borzalmas teremben, amihez foghatón még nem játszottunk pályafutásunk alatt. Közel egy harmadig tartott mire a játékosok megszokták a talaj és a látási viszonyok hóbortjait, de aztán magabiztosan minden harmadot nyerve hoztuk a pontokat egy 15-3as győzelemmel. Külön öröm volt, hogy fiataljaink remek teljesítményt nyújtottak és gólgyártással is kivették a részüket a győzelemből, jelezvén hogy ők bizony szeretnének már idén is komolyabb szerephez jutni.
Harmadik mérkőzésünkön a szintén OB2-ből érkező Rudas volt az ellenfelünk. Nem különösebben jó játékkal rukkoltunk elő és két harmad után 2 gólos hátrányban is voltunk, de a mentalitásunk legalább magabiztosságot tükrözött, ha a játékunk nem is és ez többet ért mint ha megszórtuk volna az ellent. A meccset 9-7re megnyertük és otthon tartottuk a 2 pontot.
2 győzelemmel és egy vereséggel fordultunk rá a kiírás egyik legkomolyabb részére. Idegenbe látogattunk a Phoenixhez és hazai pályán fogadtuk a Komáromot.
A Phoenix meccsre már elvesztettük betegség miatt Simon Adorjánt és egyre bizonyosabbá vált, hogy Fuchs András sem tud majd a rendelkezésünkre állni, így az előjelek nem voltak túl kedvezőek, különösen, hogy az SZPK bajnokot vert az előző körben, jelezvén, hogy komolyak idén is a szándékaik.
Törökbálinton egy elég egyértelmű vereséget szenvedtünk.Ugyan az eredmény 7-4 lett csak, de a játék képe alapján lehetett volna ez nagyobb különbség is, bár egy komolyabb adag szerencsével akár döntetlenre is hozhattuk volna a mérkőzést. Minden esetre vendéglátónk koncentráltan, gyorsan és pontosan játszott és ezek egyike sem volt elmondható a mi játékunkról. A mérkőzéshez hozzátartozik, hogy sokadszorra bebizonyosodott, hogy az erre a meccsre ismét kiküldött bírópáros egyáltalán nem alkalmas nemhogy OB1-es, hanem egyáltalán bármilyen floorball mérkőzés levezetésére. Reméljük többet nem találkozunk velük.
Második vereségünk után kardinális kérdés volt, hogy otthon tartsuk a 2 pontot a komáromi alakulattal szemben és ennek szellemében komoly és céltudatos munkával készültünk a meccsre. Mindez meg is hozta a gyümölcsét és a tavalyi rájátszás után ismét történelmi vereséget mértünk egyik fő riválisunkra. Nagyon minimális időre kicsúszott a kezünkből a meccs a második harmadban, de ezen kívül végig domináltunk és 20-9re megnyertük a találkozót. Természetesen ez nem reális különbség a két csapat között, de feltétlenül jól esett játékosaink önbizalmának. Biztos mindenki látott már olyan meccset ahol az egyik félnek minden bejön és a másiknak meg semmi…..ez pont ilyen volt.
A következő hétre a legfontosabb feladatunk az volt, hogy ne szálljunk el magunktól és megtaláljuk azokat az elemeket amik a 20 lőtt gólt eredményezték és kiszűrjük azokat amik a bekapott 9-et.
Javarészt ezt sikerült megvalósítani és a mindig bunkerhokit játszó Neumann ellen sikerült egy magabiztos 13-2-es idegenbeli sikert elérnünk, úgy hogy a 2. és 3. harmadban gólt sem kaptunk. Lábjegyzet a mérkőzéshez, hogy először a szezonban most fordult elő, hogy fiataljaink nem léptek pályára, de ez is csak azért volt, mert az utánpótlás bajnokságban kellett helytállniuk.
Jelen pillanatban 6 mérkőzés után 8 ponttal, 66/37-es lőtt/kapott gólaránnyal a 3-4. helyen állunk attól függően, hogy mi a szabály az azonos pontszámra.
Ezzel el is érkeztünk a mai naphoz, mikor is a hétvégi CH meccsre koncentrálunk már, ahol további fejlődést szeretnénk felmutatni.
Reményeink szerint a beszámolók továbbra is rendszeresen fognak érkezni, nem 2-3 havonta :)