Az őszi debreceni odavágó emlékezetes meccset hozott, a hajdúságiak már 5-0-ra is vezettek, ám végül a Krokodilok egy utolsó másodpercekben szerzett góllal 8-8-ra mentették a mérkőzést, és elképesztően fontos 1 pontot szereztek.

A bajnokság hajrájára pedig egyértelművé vált, hogy mindkét csapat lépésekkel a mezőny előtt jár. A Debrecen talán a várakozásokat felülmúlva lépett elő a Krokodilok elsőszámú kihívójává. Petri Tuominen ex-edző a játékoskeret adta lehetőségeket maximálisan kihasználva készítette fel Pazsákékat, míg a Krokodilok dominanciája a minőség mellett a mennyiségnek is köszönhető, hiszen a legélesebb helyzetekben is képesek 3 erős sorral játszani.

Fergeteges tempóban indult a törökbálinti ütközet, elsősorban az Antretter - Holzer osztrák játékvezetőpárosnak, na és a Krokik szabálytalanságainak köszönhetően. Egyértelműen látszott a feszültség a hazaiakon, Bartakovics az első cseréjében kapott 2 percet szabálytalan ütésért. Gyakorlatilag azonnal követte őt ugyanezért Fuchs, a kettős előnyt pedig Varga Gergő húzta be védhetetlenül Rab kapujába. 0-1. A kezdeti sokkból még fel sem ocsúdtak Dombauerék, amikor a nevezett kiállítása miatti előnyt Balogh "Gianni" János használta ki, megduplázva a vendég előnyt. 0-2. Gyorsan eldőlt, hogy a Krokodiloknak nem "bele", hanem rögtön "vissza" kell dolgozniuk magukat a meccsbe.
A helyes útra Pajor terelte a csapatát, amikor Galsai gyönyörű passzát vágta a kapuba. 1-2. A harmad utolsó percében pedig Ressely Krisz állt be a sorba, és Hollósi átadását tüzelte a ketrecbe. 2-2. Nem úszták meg azonban a Krokodilok ilyen simán, ugyanis néhány másodperccel később azonnal visszavette a vezetést a DFSE egy szerencsés találattal. Egy kapu elé betett labda Vígh lábán változtatott irányt, és utat talált a kapuba. 3-2.

Az eredmény ellenére többet mutattak a Krokodilok, több nagy gólszerzési lehetőségük is kimaradt, és a védelem is jól zárt. 5 az 5 ellen momentuma se nagyon volt a vendégeknek.

Mindez többszörösen felerősödött a második játékrészben. A Krokodilok minden megmozdulásában benne volt a gól, záporoztak a lövések Bulatkó kapujára, és sokszor csak a szerencse vagy a kapufa mentette meg Vargáékat a góltól. Háromszor azonban senki  és semmi sem gátolhatta meg a Krokodilokat a gólszerzésben.
Egy "szokásosnak" nevezhető Bozsó - Duró kombi (combo :)) után a debreceni Krokodil húzta a rövidbe a labdát, és a felfokozott hangulat ellenére visszafogott gólörömével bizonyította ismét sportemberi nagyságát.
A mérkőzés felét 43mp-el átlépve Hollósi egy pimasz góllal pedig már a vezetést is megszerezte a Krokiknak. A 2 az 1 elleni lefordulásban már mindenki átadásra számított, de Hollósi az utolsó pillanatig kivárva védhetetlenül helyezett a kapuba a már elmozduló kapus mellett. 4-3.
6 perccel később aztán jött a "kötelező gyakorlat". Az a mutatvány, ami nélkül nincs Krokodil meccs: Galsai kínálta meg a védőjétől ellépő Dombauert egy lasztival, aki irdatlan nagy gólt lőtt a hosszú felsőbe! 5-3. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy talán ez volt "Dombi" legkisebb helyzete a meccsen, öt-hat alkalommal ennél kedvezőbb szituációkban kerülte el a lövése a kaput.

Úgy tűnt, a hazaiak már ekkorra eldönthették volna a 2 pont és ezáltal a bajnoki cím sorsát, de rengeteg helyzetet hagytak ki. Alá, fölé, mellé, bele, fejbe, kapufára, mindenhova lőttek a Krokodilok, csak a kapuba nem elégszer.

A harmadik harmadban aztán megmutatták a debreceni fiúk, hogy miért lehetnek harcban a bajnoki címért. A kemény tempó és a rengeteg ütközés ellenére valahogy elő tudtak még varázsolni egy pokoli hajrát, és nagyon közel kerültek az egyenlítéshez. Az első cserében egy 0-ra kijátszott helyzetet értékesített Machlik, biztossá téve a nézőknek, hogy tart még a meccs. 5-4.
A válasz percekkel később Bedő Zoltán ütőjéből érkezett, amikor  Duró passzát értékesítette elemi erővel, visszaállítva a kétgólos különbséget. 6-4.
Eldőlhetett volna a meccs, de nem ez történt. Mégpedig azért, mert ez nem történik meg, ha valaki el nem dönti azt.
Bedő gólja után mindössze 9mp telt el, amikor Kollár "világ végéről" leadott lövése védhetetlenül (malacosan) pattant meg egy ütőn, és behullott a kapuba. 6-5.
Iszonyatos küzdelem bontakozott ki a pályán, az utolsó tartalékokat mozgósította mindkét csapat. A hazaiak minden idegszálukkal a védekezésre és a kiállítások elkerülésére koncentráltak, míg a DFSE elkeseredetten rohamozta a Krokodilok kapuját. Sakk-matt helyzetig ugyan nem sikerült eljutniuk, de Rab Konstantinnak nagyon nagyokat kellett fognia, hogy megőrizze a vezetést a csapata.
Az idő vészesen fogyott, a DFSE-ből pedig hiányzott az átütőerő. Ahogyan ősszel otthon, ezúttal Törökbálinton sem bírhatta tüdővel és lábbal Varga Tibor 2 sora a 15 Krokodil ellen.
Habár adódott lehetőség kontrázásra bőven, Galsai kapitány csapata nem tudott élni ezekkel. De talán érthető ez ilyen helyzetben, semmilyen kockázatot nem vállaltak fel a hazai játékosok. Ahogyan a Mesehősök vagy az SZPK ellen, a Krokodilok játékosai ezúttal is mindent feláldoztak a győzelemért, és fogcsikorgatva védekeztek.
Alig 3 perccel a vége előtt időt kértek a vendégek, majd amikor alkalom adódott rá, a kapusukat is lehozták.
Örökkévalóságnak tűnt minden másodperc, de a Krokodilok megtették azt, amit egy bajnoknak meg kell tennie ilyen helyzetben: esélyt sem adtak az ellenfélnek a gólszerzésre, birtokolták a labdát, és megnyerték a meccset!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

OBI
Dunai Krokodilok SE - Debreceni FSE 6-5 (2-3, 3-0, 1-2)

Krokodilok pontszerzők, kiállítások:
Pajor Gábor (1+0), Ressely Krisztián (1+0, 2 perc), Duró Norbert (1+1), Hollósi Richárd (1+1), Dombauer Péter (1+0, 2 perc), Bedő Zoltán (1+0), Galsai Péter (0+2), Bozsó Tamás (0+1), Bartakovics György (2 perc), Fuchs András (2 perc), Gáspár Gergely (2 perc)

Kemény volt, melós volt, férfimunka volt. És még igazán véget sem ért, hiszen a Diamonds és a Phoenix után a Magyar Kupa döntőjében ismét a DFSE vár a Krokodilokra. Három győzelem, amiért meg kell küzdeni. Az ódák ideje tehát még nem jött el.