És sikerült. Ismételten Bajnok a Dunai Krokodilok SE! No de ne szaladjunk ennyire előre, mert ennyire nem volt azért egyszerű ez! Ahogy egyre közeledett a meccs, úgy vált egyre biztosabbá, hogy csapatunk egyik mozgatórugója dr. Dombauer Péter nem fog tudni szerepelni a mérkőzésen, mert a komáromi meccsen elszenvedett könyök törése nem fog rendbe jönni addig (2 perces kiállítás járt a több hónapos tortúráért…). Alaposan át kellett hát szervezni sorainkat, mert egy klasszikus center pótlása - különösen ha Dombáról van szó – nem egyszerű feladat, de nem akadhattunk fent ezen. Három masszív és erős sorral tudtunk nekiállni így is a mérkőzésnek, még úgy is, hogy a nemrég kisebb motorbalesetet szenvedő Molnár Kristóf a padon kezdett. A csarnok kezdett szépen lassan megtelni, a csapatok felálltak, az idegek pattanásig feszültek, tetőfokára hágott a hangulat és ekkor - a mérkőzés után nem sokkal Phoenix mezben pózoló - bíró belefújt a sípjába. Elkezdődött.
Nem jól. Mondom ezt annak ellenére, hogy a második perc végén már vezettünk Ressely Norbert góljával, ugyanis kapitányunk, Galsai Péter háta rögtön a meccs elején meghúzódott és többet aznap már nem is tudott játszani. A következő cserében pedig jött a fekete leves. Egy nem teljesen tiszta ütközés eredményeképp Pazsák Csaba válla ugrott ki és egy pillanatra veszélybe került hogy folytatni tudja e a játékot. Szerencsére a padon helyre tudtuk tenni Csabi vállát és bár nem 100 százalékon, de tudta vállalni a folytatást. A gól viszont zseniális pillanatban jött és azt jelentette, hogy nem kell rohannunk az eredmény után már rögtön az elején, hanem játszhattuk a saját játékunkat a saját tempónkban. Ez azért is volt nagy segítség, mert bár mind csatáraink, mind védőink tökéletesen megoldották a rájuk szabott feladatokat ami a védekezést illeti, de a támadó gépezet akadozott. Nehezen jutottunk el kapuig és még nehezebben lövésig, azonban ez elmondható volt ellenfelünkről is, amikor pedig ők lövésig jutottak akkor Havas Krisztiánnal kellett szembenézniük, aki szokása szerint parádésan védett. Kő kemény mezőnyharccal zárult az első játékrész és nem is változott az eredmény.
A második etapra úgy jöttünk ki, hogy sokkal többet és jobban kell támadnunk ha meg akarjuk nyerni a mérkőzést, mert egysíkú játék a Phoenix ellen sosem lehet elég. Ha lassan és döcögősen is de kezdett beindulni a gépezet, amikor jött a szokásos Görög testvérpár féle ámokfutás és két perc alatt kiosztottak nekünk 3 kiállítást. A dolgok egészen jól is mentek amíg a harmadikat nem kaptuk meg, mert jól zártunk 5-3-ban is, de amikor lejárt az első hátrány és továbbra is 3 emberrel kellett védekeznünk már kapituláltunk. Az első gól után egy perccel pedig jött is a második is épphogy lejárt volna az utolsó hátrány is és máris vesztésre álltunk. Nem hagytuk azonban, hogy ez visszavegyen a lendületünkből és megkettőzött lelkesedéssel mentünk előre. Nem is kellett sokáig várni, amíg ellenfelünk nem bírta tovább és lemészárolták kilépő játékosunkat, amiért rávezetést ítéltek nekünk. Aki látta már Varga Gergőt büntetőt lőni, az tudja, hogy egy örökkévalóság amit végig kell izgulni, hogy most fogja e pont kihagyni, de ugyanakkor azt is tudja, hogy a végén úgyis feliratkozik a góllövő listára. Nem volt ez most sem másként és 2-2-ről folytatódhatott tovább a játék…..egészen úgy 19 másodpercig, amikor ellenfelünk meglőtte az egyetlen gólját a mérkőzésen amihez nem kellett nekik emberelőny. Egy bal oldali elfutásból eleresztet lapos lövés talál utat a hálóba az egész mérkőzésen valami földöntúlit hozó Kiki mellett és ismét hátrányban voltunk. A harmad végére még jobban felpörgettük az eseményeket és a ritmusváltás rögtön gólt is eredményezett. Kapitányunk kiesése után csatasorba álló Molnár akasztott gólt egy kontratámadás végén és ismét x volt az állás. Nem sokkal később páros kiállítást ítéltek a bírók ami minden következmények nélkül kifutott. Annak ellenére nem volt már kiállítás a harmadban, hogy kb 10-15 szabadütést végezhettünk el a támadó térfélen a második játékrészben. Egyik sem ért két percet a sporik szerint…senki nem lepődött meg.
A záró játékrész következet és aki eddig esetleg aludt, az mostbiztosan felébredt. Mindkét gárda mozgósította a megmaradt energiamorzsáit, bevetette a legutolsó ötleteit, trükkjeit és egymásnak estek a csapatok. Nem is kellett sok hozzá és ismét egy kupacban voltak a Krokodilok. Pazsák Csaba lőtt gólt Varga Gergő átadásából a 46. percben és ha már így alakult át is álltunk gyorsan két sorra, hogy újabb energialöketet adjunk a játékunknak. A lendület megtörni látszott amikor újabb kiállítással sújtották csapatunkat amit gyorsan fél perc alatt ki is használt ellenfelünk. Aztán mégsem. Ez nem az a Krokodil csapat volt amelyiket meg lehetett állítani. Mentünk előre, daráltunk ahogy lehetett, veszélyeztettünk és az 58. percben ismét vezetést szereztünk Kvasznicska Norbert jóvoltából. Óriás játék végén Zelei centerezett ifjú titánunkhoz, aki nem hibázott. 5-4 ide, alakul ez az arany! Némi taktikai harc következett az időkérésekkel, majd ismét emberhátrányban találtuk magunkat, ezúttal azonban nem lettünk kevesebben, csak a Phoenix hozta le kapusát. Nekik le kellett. A miénk túl jó volt ahhoz, hogy a padon üljön. Ha pedig már bajnoki döntő és kulcsszituációs üres kapu, akkor ki más, mint Pazsák Csaba lőtt gólt , aki egy éve is közel egész pályás találattal pecsételte meg ellenfelünk sorsát. Kevesebb mint egy perccel a vége előtt két góllal vezettünk és lehetetlennek tűnt, hogy ezt ne tartsuk már meg. fél perccel a vége előtt még csak lőtt egy utolsó emberelőnyös gólt a törökbálinti csapat, de ez volt a hattyúdal. A gól után kontroll alá vontuk a labdát és nem is eresztettük már….5….4….ugyan kérem, satöbbi és már zengett is a csarnok, megvolt a bajnok és a Krokodilok egy emberként rohantak be a pályára, hogy megünnepeljék a 7. bajnoki győzelmüket, mert idén is ők voltak a legjobbak, ahogy tavaly is és az azt megelőző 4 évben is háromszor. Hiszen így van ez, ha te vagy a bajnok! Szép volt fiúk!
 

Phoenix Fireball SE - Dunai Krokodilok SE 5:6 (0:1, 3:2, 2:3)