A Dunai Krokodilok remek játékkal kiejtette a kupából a Phoenix csapatát és ezzel bejutott a negyeddöntőbe.
Nagy pezsgés volt a Krokodilok háza táján mikor a kupasorsolás elkészült, hiszen rögtön az első körben a címvédő és Szuperkupa győztes Phoenix Fireball csapatát kaptuk ellenfélnek. Legutóbb mikor ez előfordult, azonnal búcsúztunk is a kupasorozattól. Akkor az örök mumus SZPK volt a címvédő.
A rúnák azonban most mást jeleztek. Csapatunk remek játékkal rukkolt elő a Szilveszter kupán és tudta tartani az ott hozott formáját a Komárom ellen is a bajnokságban, utána pedig egy remek edzéshét következett, így joggal vágtunk neki magabiztosan a mérkőzésnek. A formánk pedig nem hazudtolta meg magát.
Miután szépen befészkeltük magunkat az elit színvonalú Érdi Városi Sportcsarnokba, szépen elkezdtük felfalni ellenfelünket.
Fegyelmezett védekezés és lövéssel befejezett kontratámadások jellemezték a játékunkat, amire a gyógymódot ezen a napon lendületes ellenfelünk sehogy sem találta. Első sorunk indulásnak 4 cserében 2 gólt is lőtt, először Galsai, majd Hollósi talált a kapuba. A 2 találat adott egy egészséges adag magabiztosságot és szépen lassan elkezdtük irányítani is a játékot, miközben a vendég csapat kissé mintha álmosan járkált volna a pályán. Előnyünk a harmad végére tovább nőtt, ismét Hollósi talált be, aki az utóbbi meccseken lubickol új sorában. 3:0
A második harmadban éreztük, hogy ha ugyanazt a játékot hozzuk, akkor nem lesz gond a továbbiakban. Az elmélet beigazolódni látszódott mikor a 3. percben már 4:0 volt az állás Molnár kontra góljával. Úgy lehetett érezni, hogy ezen a meccsen sok keresnivalója nem lesz már a Phoenixnek, de hirtelen feltámadtak poraikból. 3 perc alatt tették semmissé egész addigi munkánkat és első szerencsés találatuk után megbokrosodva berámoltak még 3 gólt. Kapitányunk rögtön időt kért, hogy felrázza a csapatot. A feladat roppant egyszerű volt, ahhoz a játékhoz kellett visszatérnünk amit egészen addig játszottunk, miközben elengedjük a saját kapunk előtti maszatolást. Némi mezőnyharc után ismét magunkhoz ragadtuk a vezetést Varga Gergő jóvoltából, aki ha már Phoenix és kupa és elit csarnok, csak zorrózott egy gólt a szép emlékek kedvéért. Ismét lendületben voltunk. Pár perccel később aztán lehetőségünk nyílt hátrányos soraink tesztelésére is, de szerencsére ezt is megoldottuk. 5:4
A harmadik játékrész elején kivédekeztük a hátrány maradék részét, aztán folytattunk mindent ott ahol korábban abbahagytuk. Védelmünk zárt, a blokkok a megfelelő helyen voltak, indításainkból rendre veszélyeztettünk és hamarosan ismét kettőre növekedett az előnyünk, miután Hoffmann prezentálta az év gólpasszát amit Ressely Norbi értékesített. A sarokból kapu elé visszahúzott labda olyan tökéletesen érkezett, hogy még a gondnok is be tudta volna söpörni egy füstölt csülökkel a hálóba, nemhogy csapatunk egyik ügyeletes gólvágója. A válasz aztán bár nem késett sokat és pár perc múlva ismét csak egy gólra volt a címvédő, de az érzése már mindenkinek az volt, hogy a játék minden egyes elemében mi dominálunk, itt nagy baj már nem lesz. 1 gól előny, 6 gól előny, szinte teljesen mindegynek tűnt, annyira hihetetlennek látszott, hogy ellenfelünk - aki szemmel láthatóan az első perctől nem tudott lendületbe jönni - ezen a napon fölénk tudjon kerekedni. Ebbe még egy újabb emberhátrány kivédekezése is belefért gyakorlatilag komolyabb felhördülés nélkül. A meccs vége előtt még egy időkérés a vendégtől, majd egy kis játék 6 az 5-ben, aztán 5…4…3…2…1…ééééééééés…..és semmi. A kövér hölgy befejezte énekét, mi tovább jutottunk ők nem.
Azzal, hogy a nehéz pillanatban meg tudtuk rázni magunkat és ránk jellemző módon mentálisan összeszedtük magunkat, illetve azzal, hogy egyenletesen jó teljesítményt tudtunk hozni, gyakorlatilag hevesebb szívdobbanás nélkül meg tudtuk nyerni a meccset a mezőny egyik legmagabiztosabb csapata ellen. A hatvan percből kb 56-ban az történt amit mi szerettünk volna és ez remek előjel lehet a továbbiakra. Hogy ezt tudjuk e rendszeresen hozni hamarosan megtudjuk, hiszen nemsokára a bajnokságban is összemérjük erőinket és az biztos, hogy akkor már egy jóval pörgősebb Phoenix lesz az ellenfelünk. Addig is mi várjuk a Magyar Kupában a következő ellenfelünket, akinek kilétét egyelőre még homály fedi.
A második harmadban éreztük, hogy ha ugyanazt a játékot hozzuk, akkor nem lesz gond a továbbiakban. Az elmélet beigazolódni látszódott mikor a 3. percben már 4:0 volt az állás Molnár kontra góljával. Úgy lehetett érezni, hogy ezen a meccsen sok keresnivalója nem lesz már a Phoenixnek, de hirtelen feltámadtak poraikból. 3 perc alatt tették semmissé egész addigi munkánkat és első szerencsés találatuk után megbokrosodva berámoltak még 3 gólt. Kapitányunk rögtön időt kért, hogy felrázza a csapatot. A feladat roppant egyszerű volt, ahhoz a játékhoz kellett visszatérnünk amit egészen addig játszottunk, miközben elengedjük a saját kapunk előtti maszatolást. Némi mezőnyharc után ismét magunkhoz ragadtuk a vezetést Varga Gergő jóvoltából, aki ha már Phoenix és kupa és elit csarnok, csak zorrózott egy gólt a szép emlékek kedvéért. Ismét lendületben voltunk. Pár perccel később aztán lehetőségünk nyílt hátrányos soraink tesztelésére is, de szerencsére ezt is megoldottuk. 5:4
A harmadik játékrész elején kivédekeztük a hátrány maradék részét, aztán folytattunk mindent ott ahol korábban abbahagytuk. Védelmünk zárt, a blokkok a megfelelő helyen voltak, indításainkból rendre veszélyeztettünk és hamarosan ismét kettőre növekedett az előnyünk, miután Hoffmann prezentálta az év gólpasszát amit Ressely Norbi értékesített. A sarokból kapu elé visszahúzott labda olyan tökéletesen érkezett, hogy még a gondnok is be tudta volna söpörni egy füstölt csülökkel a hálóba, nemhogy csapatunk egyik ügyeletes gólvágója. A válasz aztán bár nem késett sokat és pár perc múlva ismét csak egy gólra volt a címvédő, de az érzése már mindenkinek az volt, hogy a játék minden egyes elemében mi dominálunk, itt nagy baj már nem lesz. 1 gól előny, 6 gól előny, szinte teljesen mindegynek tűnt, annyira hihetetlennek látszott, hogy ellenfelünk - aki szemmel láthatóan az első perctől nem tudott lendületbe jönni - ezen a napon fölénk tudjon kerekedni. Ebbe még egy újabb emberhátrány kivédekezése is belefért gyakorlatilag komolyabb felhördülés nélkül. A meccs vége előtt még egy időkérés a vendégtől, majd egy kis játék 6 az 5-ben, aztán 5…4…3…2…1…ééééééééés…..és semmi. A kövér hölgy befejezte énekét, mi tovább jutottunk ők nem.
Azzal, hogy a nehéz pillanatban meg tudtuk rázni magunkat és ránk jellemző módon mentálisan összeszedtük magunkat, illetve azzal, hogy egyenletesen jó teljesítményt tudtunk hozni, gyakorlatilag hevesebb szívdobbanás nélkül meg tudtuk nyerni a meccset a mezőny egyik legmagabiztosabb csapata ellen. A hatvan percből kb 56-ban az történt amit mi szerettünk volna és ez remek előjel lehet a továbbiakra. Hogy ezt tudjuk e rendszeresen hozni hamarosan megtudjuk, hiszen nemsokára a bajnokságban is összemérjük erőinket és az biztos, hogy akkor már egy jóval pörgősebb Phoenix lesz az ellenfelünk. Addig is mi várjuk a Magyar Kupában a következő ellenfelünket, akinek kilétét egyelőre még homály fedi.
Dunai Krokodilok SE - Phoenix Fireball SE 6:5 (3:0, 2:4, 1:1)
Galsai 1+2, Schauer 0+1, Hollósi 2+0, Pazsák 0+1, Molnár 1+0 (2 perc), Varga 1+0, Ambrus 0+1, Tuominen 2 perc, Ressely N. 1+0, Hoffmann 0+1